Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Hermann Róbert: Kossuth Sándor visszaemlékezése az

Hermann Róbert Kossuth Sándor visszaemlékezése az 1849. június 28-i győri csatára Ha a győri csatáról beszélünk, még a történelem terén némi jártassággal bírók is többnyire az 1809. június 14-i, Eugéne Beauharnais ellen vívott, vesztes csatára gondolnak. Holott 1849-ben szintén Győrnél került sor a szabadságharc méreteit tekintve - egyik legnagyobb összecsapására, amelyben a Haynau vezette osztrák fősereg csaknem egésze részt vett, s amelyben a várost és a Rába-vonalat védő VII. hadtest, Poeltenberg Ernő vezérőrnagy, majd Görgei és Klapka vezetésével ha megtartani nem is tudta állásait, de elkerülte azt a katasztrofális vereséget, amelyet - az erőviszonyokat tekintve - szenvedhetett volna. Ennek a győri csatának az egyik legértékesebb és legmegbízhatóbb forrását, Kossuth Sándor alezredes visszaemlékezését közöljük most magyar fordításban. A közvélemény egy része szerint 1848-49 ma már a magyar történelem legjobban ismert eseménysorozatai közé tartozik, s szinte fölösleges is kutatni, hiszen a kutató csak elődei megállapításait szajkózhatja, legfeljebb „vala" helyett „volt"-ot ír. A forradalom és szabadságharc történetének ma már valóban százezer oldalakban mérhető irodalma van, de a mennyiség ez esetben sem párosult minőséggel. Sőt, éppen az események óráról órára történő rekonstrukcióját leginkább megkövetelő hadtörténetírásban 'derül ki szinte havonta az, hogy milyen keveset is tudunk e korszak katonai eseményeiről, s hogy még az ötször-tízszer feldolgozott témákról is lehet újat mondani. Győr 1849. június 28-i bevétele pedig egyáltalán nem tartozik a feldolgozottnak mondható témák közé, legalábbis ami a magyar oldalt illeti. A Győr elfoglalására indított hadműveletet az osztrák történetírás sokkal inkább a maga rangján kezelte, mint a magyar. Ennek több oka is volt. Egyrészt, Győr bevétele jelezte azt, hogy a főhadszíntéren a Haynau vezette cs. kir. fősereg vette át a kezdeményezést a magyarral szemben. A hadművelet megtervezése és az erők átcsoportosítása olyan titokban történt, hogy a magyar hadvezetés nem tudott időben csapatokat átirányítani a város védelmére, s Poeltenberg VII. hadteste kénytelen volt egyenlőtlen küzdelemben végül feladni a várost. Végül, ebben a csatában jelen volt a fiatal császár, I. Ferenc József is, s az ő személye különös súlyt adott a győzelemnek. A császár maga is a elsők között lovagolt be a városba, s másnap a városból levélben számolt be tapasztalatairól anyjának, Zsófia főhercegnőnek.

1 Győr bevételét, mint a stratégiai tervezés és kivitelezés mesterművét mutatta be Wilhelm Ramming, Haynau vezérkari főnöke is az osztrák és orosz hadsereg nyári hadjáratát összefoglaló munkájában. A hadműveletben résztvevő csapattestek történetírói is hasonló kitüntetett szerepet juttattak a csatának munkáikban. E feldolgozások jelentős előnye volt, hogy mind az osztrák, mind a cs. kir.