Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
gödröket, árkokat és hét veremházat is sikerült feltárni. A feltáró értékelése szerint az ásatás középkori részének legfontosabb jellegzetessége a kibontott településrészlet szerkezete. A hét veremház ugyanis nem egyenletesen oszlott meg a feltárt területen, hanem közülük 3-3 egymáshoz igen közel állt. A házak ilyen elrendezése azonban egyelőre nem elemezhető részletesebben, mivel az előzetes jelentés nem tartalmaz összesítő térképet. A feltáró a középkori objektumokat a 11-12. századra keltezte. 74 A betöltésükben lelt edénytöredékek tipológiai sajátságai: pl. a hullámvonal-köteggel díszített fazék 75 , illetve a keskeny, élesen levágott bográcsperem 76 azonban inkább a 10-11. századra utal. Helemba - Duna-part: e lelőhely a Kisalföld keleti határán a Garam és Ipoly torkolata közt fekszik. Vitatható, hogy egyáltalán besorolhatjuk-e a kisalföldi lelőhelyek közé. Az itt feltárt jelenségeket azonban mégsem hagyhatom ki, a tájegység határain jóval túlmutató eredmények miatt. A Duna gátépítés által veszélyeztetetté vált magaspartján 1976 és 1979 közt ásatott M. Hanuliak és J. Zábojnik. A 2460 m 2-nyi feltárt felületen több mint száz középkori települési objektumot, egy templom alapjait és a hozzá tartozó temető részletét sikerült feltárni. A fentebb bemutatott muzslai és patpusztai teleppel ellentétben a helembai némileg más és jóval hosszabb időszakra keltezhető. A helembai települési objektumok - néhány 6-7. századi beásás kivételével - mind az Árpádilletve a későközépkorba, azaz évszámokkal kifejezve a 10-16. századba tartoznak. (A feltárást feldolgozó M. Hanuliak ugyan a telep kezdetét a 9. századra tette 77 , e keltezést azonban A. HabovStiak a 10. századra módosította - nézetem szerint teljesen jogosan.) Helembán is veremházak, kerek vagy szögletes tárolóvermek, szabadban álló kemencék tartoznak az Árpád-kori teleprészlethez. Ami e leletmentést igazán érdekessé teszi, az több későközépkori alapárkos veremház, illetve karókkal alátámasztott „lyukpince" 79 . A betöltésükben lelt kerámiatöredékek alapján ezek - legalábbis részben - már az Anjou-kor utánra keltezendők, azaz már kívül esnek áttekintésem felső időhatárán. Mégis érdemes itt megemlékezni róluk, mert a Kisalföld területén ez az első eset, hogy falusi környezetben is tanulmányozni lehet a néprajzkutatók által háromosztatú parasztháznak nevezett épülettípus középkori előzményét, ennek nagyságát, alaprajzi rendszerét és építésmódját. Területi szempontból a szlovákiai régészethez tartoznak, de igen gyakran képviselnek önálló kutatási irányt a szlovákiai magyar népcsoport régészettel foglalkozó tagjai. E tényt természetesen súlyos hiba lenne valamilyen félreértelmezett „lojalitás" hiányaként értelmezni. Jóval inkább lehet arról szó, hogy e szakemberek számára az átlagnál sokkal kisebb akadályt jelenthet a két, eltérő nyelvű szakirodalom naprakész ismerete. így véleményalkotásuk is talán valamivel árnyaltabb lehet az átlagosnál. A Kisalföld északi része vonatkozásában a csehszlovák állam megalapítása pillanatától kezdve számolnunk kell a kisebbségi sorsba szorult magyar régészekkel. Az első világháború előtti időkkel való folyamatosságot a komáromi múzeumban tevékenykedő Alapy Gyula képvisel-
