Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
80 te. A folyamatosságnak azonban volt negatív oldala is, mégpedig az, hogy e szakember inkább érdeklődött az avar és honfoglaló magyar temetők, mint a korabeli települések iránt. (Bár, a közhiedelemmel ellentétben, Alapy nemcsak koraközépkori sírokat mentett, hanem őskori telepjelenségeket is, pl. Kamocsán. 81 ) A középkori telepkutatás vonatkozásában Szőke Béla feltűnése hozta meg az igazi áttörést. Mivel e kutató két világháború közti tevékenységéről a magyar szakemberek jelentős hányada alig tud, életútjának e szakaszát kicsit részletesebben mutatom be. 82 Szőke Béla pozsonyi régészhallgatóként, az 1930-as évek második felében ismerte meg „belülről" a szlovák régészeti iskola eredményeit és szemléletmódját. (Olyannyira jól, hogy Jan Eisner egy ideig fizetéses tudományos segéderőként alkalmazta tanszékén.) Közben 1936-ban Szőke Béla többedmagával megalapította az érsekújvári múzeumot. Ennek középkori gyűjteménye pedig a környékbeli falvak határában általa gyűjtött leletanyagon alapult. Amikor az 1938-as határrevizió során e várost is visszacsatolták Magyarországhoz, Szőke Béla telepkutató tevékenysége még jobban kiteljesedett. Előbb Budapesten befejezte régészeti tanulmányait, majd pedig az Érsekújvárott megalakult Kisalföld-Kutató Intézet egyik első és - túlzás nélkül állítható legfontosabb munkatársa lett. Az intézeti keretek közt folytatott régészeti tevékenységét azonban ekkor még nem tudta összefoglalni, csak néhány későbbi munkájából 83 hámozhatok ki az ekkor elért eredmények. Szőke Béla érsekújvári telepkutató tevékenységét a történeti események sajnos igen drasztikusan megszakították. Előbb a helyi múzeum anyaga semmisült meg az 1945 eleji bombázások során, majd Szőke Bélát - feltehetően tudományos tevékenysége miatt is - az újjáalakult Csehszlovákia hatóságai az 1946-47-es lakosságcsere 4 keretében az ország elhagyására kényszerítették. így megszűnt a folytonosság a szlovákiai magyar régészeti kutatásban, és e hiány egészen a hetvenes évekig tartott. Az ekkor feltűnő Nevizánszky Gábor, valamint a nálánál fiatalabb nemzedék tagjai: Ratimorszky Piroska, Izsóf József, Trugly Sándor, és az egyre inkább néprajzkutatóvá váló Liszka József 85 is igen erős érdeklődést mutat a középkori telepkutatás iránt. így a Kisalföld északi oldalának középkori falufeltárásai és terepbejárásai is részben az ő nevükhöz kötődnek. Ilyenek a Kéménd - kiskukoricási 86 , a Kosut (Nemeskosut) - Szilasi-dűlői 87 , az Érsekújvár - Naszvadi 88 89 úti és a Komárom (Révkomárom) - hajógyári feltárások, valamint a Komá90 '91 rom (Révkomárom) és Érsekújvár környéki terepbejárások. Munkásságuk egyik pozitívuma, hogy a leletek értékelése során nem alkalmazzák a szlávok szerepét túlhangsúlyozó, egyoldalú szemléletet. Meg kell még említenem, hogy a szlovákiai magyar történetírásban is jelentős hely- és tájtörténeti kutatás folyt illetve folyik. 92 Az írott adatok és a régészeti leletanyag összevetése eddig azonban csak egy észak-kisalföldi falu esetében történt meg az okleveles adatok dátumának felsorolásánál részletesebben, méghozzá egy erdélyi magyar régészhallgató diákköri dolgozata 93 révén.
