Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
Neustupny és végső formájában I. Borkovsky dolgozott ki, cseh- és morvaországi anyag alapján. Ilyen előzmények után igencsak furcsának tűnhet, hogy a szlovák régészet két „fellegvára": Pozsony és Nyitra környékén, azaz a Kisalföld északi részén csak az ötvenes években indultak meg a középkori falufeltárások. Az első ilyen ásatást tudomásom szerint 1951-52-ben vezette Pavol Caplovic, Ógyalla - Aba28 dombon. De ugyanezen időszakban tevékenykedett Jozef Kudlacek is, aki egy őskori ásatás „melléktermékeként" tárt fel 1952-ben Nyitraegerszeg határában 29 /-^ egy 10-11. századi kutat , valamint Jozef Novotny, aki 1954-ben, Oroszkán szintén egy őskori feltáráson - egy meg nem határozott rendeltetésű Árpád-kori telepjelenséget metszett át. 30 Az itt felsorolt munkálatok azonban, részint a feltárások kis alapterülete miatt, részint pedig a faluásatás módszertanának kidolgozatlansága miatt csak igen korlátozott mértékben használhatók fel a kisalföldi Árpád-kori lakóhelyek vagy a településszerkezet rekonstrukciójához. E helyzet csak az ötvenes-hatvanas évek fordulóján változott meg, az ekkor meginduló, szintén őskori tematikájú, de nagy területeket átvizsgáló feltárások révén. így a Bajcs - Farkasd - téglagyári 31 , Hetény - simitósi 32 , Magyarszőgyén - busahegyi 33 , Malomszeg - Ondrohó - homokpusztai (Homoky) 34 , Zsitvabesenyő - páskomi 35 őskori telepásatások „melléktermékeként" kibontott Árpád-kori telepjelenségek már alkalmasak elmélyültebb vizsgálatra - a korábbi időszakban még ismeretlen, annál jóval kifinomultabb feltárási módszer révén is. Az igazi áttörést tehát az észak-kisalföldi, Árpád- és Anjou-kori telepkutatás vonatkozásai 37 38 sában Anton Tocík , majd pedig Dariná Bialeková és Alojz HabovStiak^ munkássága hozta meg. (E három kutató nevéhez fűződik, a fentebb már említetteken kívül még a Nagysurány - kisváradi 39 , az Ógyalla - bagottai 40 , Szilád - bodosi 41 Zsitvabesenyő - malomgáti 42 stb. feltárás.) mert a fentebb felsorolt többi régésszel szemben ő a középkori telepjelenségek feltárását tekinti kutatásai fő irányának. így az ötvenes évek vége óta igen sok (legalább két tucat) helyen végzett telepásatást vagy terepbejárást. Ezek közül leginkább talán a bényi feltárás érdemel külön említést - a megfogalmazott történeti következtetések súlya miatt. Továbbá, szlovák viszonylatban A. HabovStiak összegző értékelései 44 mindenképpen elsőbbséget élveznek más kutatókkal szemben, a megfogalmazott következtetések átfogó jellege, valamint újszerűsége miatt is. Ez utóbbi tényezőt támasztja alá minden kétséget kizáróan az, hogy A. HabovStiak volt az első, aki 1961-ben összefoglalta a Kisalföld északi részének 10-13. századi falufeltárásait 45 . E dolgozatra is sajnos elég nagy mértékben jellemző az egyoldalú, a szlávok szerepét túlhangsúlyozó értékelés. Pozitívumként könyvelhető el viszont, hogy A. HabovStiak itt még igencsak ügyelt a természetföldrajzi környezetre, azaz ez esetben csak a síkvidéki falvak objektumait hasonlította össze egymással. (Későbbi dolgozataira e gondosság sajnos már nem jellemző a fentiekhez hasonló mértékben.)
