Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
Az utóbbi három évtized egyre szerteágazóbbá váló szlovák középkori telepkutatásainak részletekbe menő bemutatása túlnőne dolgozatom keretein. így e helyen csak néhány általános tényezőt emelnék ki. Egyrészt, a Kisalföld északi részén folyó faluásatások központjává a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai székhelyű Régészeti Intézete vált. Itt tevékenykedik pl. az idősebb kutatónemzedékből a fentebb már említett Darina Bialeková illetve 1994-es, korai haláláig Anton Tocík 46 ; a középkorúak és fiatalabbak közül pedig Alexander Ruttkay 4 , Milán Hanuliak 48 , Péter Őalkovsky 49 , Jozef Zábojnik 50 , Matej Ruttkay 51 stb. A nyitrai Régészeti Intézet elsőbbségének hangsúlyozása természetesen nem jelenti részemről a pozsonyi székhelyű - azaz a Szlovák Nemzeti Múzeumban vagy a Komensky Egyetemen tevékenykedő - kutatók negligálást. Ez utóbbiak közé tartozik a fentebb már többször említett A. HabovStiak, valamint L. Kraskovská 52 , M. Pichlerová 53 , a fiatalabb nemzedékből pedig V. Minác 54 , stb. A szlovák településrégészet egy további jellegzetessége, hogy - a tájegység déli feléhez hasonlóan - a Kisalföld északi részein is e kutatások nagy többsége leletmentés 55 . Egy-egy feltárás megindulásának hátterében tehát majdnem mindig a reál szocialista korszakban megszokott ún. nagyberuházások álltak: a hetvenes években meliorációs munkák, a nyolcvanas években az elhíresült gigantomániás agyszülemény: a Bős-nagymarosi vízlépcső gátrendszerének építése 6 , a kilencvenes évek elején pedig a mai Szlovákiát kelet-nyugati irányban átszelő gázvezeték fektetése. Dolgozatomban e munkálatok közül csak az első kettőre térnék ki részletesen, mert a gázvezeték-programról eddig még csak rövid, éves jelentések 57 olvashatók. A Kisalföld északi részén folyó leletmentések általános jellegzetessége, hogy ezek rendszerint nagyobb kiterjedésűek voltak, mint a tájegység déli részén lebonyolított mentési munkálatok; nem számítva ide természetesen az utóbbi négy év Győr és Mosonmagyaróvár környéki, autópályás feltárásait. A koncentrált leletmentés egyik szép példája a Nyitra folyó régi medrének feltöltéséhez kapcsolódó fel tárássorozat Komjáton 58 , amely a szoros határidők és a kedvezőtlen, téli időjárás ellenére is számos telepjelenség kibontását és dokumentálását eredményezte. Egy további, szükség szülte, de mégis jelentős eredményeket hozó leletmentés-sorozat a Duna bal partján folyt a vízlépcső építését megelőző gátépítési munkálatok részeként. E kategóriába tartozik: a Somorja-Tejfalu - samodi 59 , a Komárom (Révkomárom) - nagyharcsási 60 , a Patpuszta - dunaparti 61 , a Muzsla - Csenke - vilmakerti 62 , Párkány-Ebed Ebedpusztai 63 és a Helemba - Duna-parti 64 , ásatás. A felsorolt munkálatok közül a három nagyobbról: a pátiról, muzslairól és helembairól érdemes kicsit részletesebben is szórni. A Muzsla - Csenke - vilmakerti leletmentés fontosságát ama tény szemlélteti a legjobban, hogy ez a Kisalföld északi részének legnagyobb, és legösszetettebb régészeti feltárása: a kb. 11.000 m 2-nyi kiterjedése, és a kibontott, több mint 850 objektum alapján. A napvilágra került beásások többsége az őskor különböző szakaszaiból származott, de sikerült dokumentálni 300 koraközépkori telepje-
