Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
régészeti kutatásról e vonatkozásban sajnos csak igen röviden szólhatok, mivel a mai Burgenland északkeleti csücskében, a Fertó-tó közelében eddig még érdemleges középkori faluásatás nem folyt. 13 Azaz, a legkeletibb osztrák tartomány egyetlen házfeltárása, a felsőőri 14 már kívül esik a vizsgált tájegységen, és sajnos ugyanez mondható el az igen érdekes kerámialeleteket eredményező pinkaóvári sáncátvágásról 15 is. Továbbá, nem készült még el összesítő értékelés a szintén igencsak szórványos észak-burgenlandi terepkutatás - azaz a feltárással nem járó régészeti adatgyűjtés - középkori vonatkozású eredményeiről sem. így egyelőre még csak néhány szórványlelet lelőkörülményeinek tisztázása 16 , vagy pedig a terepbejárások 1 rövid jegyzőkönyvei olvashatók. így csak egy tanulmányt tudok kiemelni, a fentieken túlmutató eredményei miatt: Hermann Steininger azon dolgozatát, amelyben a mai Ausztria területén előkerült összes középkori pénz- vagy ékszerlelet cserépedényét közölte. 1 Ez ugyanis a kisalföldi edényművesség időrendi elemzéséhez is tartalmaz jól felhasználható adatokat. A Fertőzug Ausztriához tartozó részével ellentétben igen hosszan lehet értekezni a Kisalföld északi, 1919-ben Szlovákiához került felének középkori falufeltárásairól. Túlzás nélkül állítható ugyanis, hogy e kutatási téma tájegységünk Duna balparti részein fejlődött ki a legnagyobb mértékben, és ennek megfelelően itt fogalmazódott meg az érdekesebb eredmények elég jelentős hányada is. E kutatások áttekintéséhez 19 és pontos értékeléséhez azonban állandóan szem előtt kell tartanunk egy - a szlovák középkori régészetre általában jellemző alapállást. Mivel a szlovák régészeti iskola cseh alapokon fejlődött ki a két világháború közti évtizedekben , könnyen érthető, hogy átvette Lubor Niederle prekoncepcióját 21 , amely szerint Kelet-Közép-Európa koraközépkori lovasnomádjai - azaz, felfogása szerint az avarok és a magyarok - a fazekasság ismeretét csak a szlávoktól sajátíthatták el. Ezáltal pedig "automatikusan" szláv etnikai meghatározást nyert minden egyes koraközépkori cseréptöredék, és ennek következtében az összes korabeli, régészetileg megfigyelhető település is. A Kisalföld északi részének vonatkozásában e kerámiaelemzési módszer népszerűségét erősíthette egy olyan igény is, hogy az 1919-ben létrejött új állam déli határának igazolásaként a Duna-menti térség „szláv jellegét" a humán tudományokkal is igazolni kellett 22 . E törekvés jellemzi például S. Jansák munkáit. E kutató ugyanis a terepbejárásokból származó, 11-16. századi kerámia alapján vélte bizonyítani a szlovák etnikum középkori jelenlétét és túlsúlyát többek között a Csallóközben, vagy a Garam és az Ipoly torkolatvidékén is. 23 Az 1930-as évektől J. Eisner vált a szlovák középkori régészeti kutatások egyik vezéregyéniségévé, ő próbálta meg elsőként szélesebb távlatokba helyezni a kisalföldi, középkori telepkutatásokat is. 24 Sajnos azonban e kitekintés elég egyoldalúra sikerült, mivel az összegyűjtött kerámiát csak és kizárólag a szláv régészet keretei közt tudta elemezni. J. Eisner nevéhez fűződik továbbá az, hogy már a II. világháború előtt „alkalmazta a helyi viszonyokhoz" az ún. sáncvár-időrendet 26 , amelyet a fentebb már említett L. Niederle, valamint J.
