Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Z. Szabó László: A győri irodalom kistükre (részlet)

RÉVAI ÉS KÖRE Fortuna szekerén okosan ülj, Úgy forgasd tengelyét, hogy kine dülj, Ha miben kedvezett, Ha szépen vezetett, Meg ne örülj — Fortuna szekerén okosan ülj. E tanács Faludi Ferenc Költeményes Maradványaiban látott napvilágot Győrött 1786 közepe táján. A könyv szerkesztője Révai Miklós volt. Benne nemcsak a XVII. századtól kölcsönzött forgandó szerencse, a Zrínyitől vallott „sors bona, nihil aliud"-elv fogalmazódolt meg, hanem a XVIII. század szelleme is. Megvillant benne már az élettapasztalaton alapuló bölcsesség, de ott bujkált kimondatlanul az éledő felvilágosodás csírája is. Hiszen a vers szerzője nem pusztán magyarországi tapasztalatokból merített, hanem a külföldiekből is, s nemcsak a pénz egyre növekvő hatalmát vette észre, hanem a társadalomban bekövetkező változásokat iseképpen: Érdemre nem tekint, szemtelen, vak: Kire ma vont aranyt, holnap szűrt rak. Tudják, kik táborát Lakták és udvarát, Sok nagy urak: Érdemre nem tekint, szemtelen, vak. De bármennyire is játékosan hangzott a költői figyelmeztetés, Magyarországon a XVIII. század derekán érdekes módon nem a társadalom elkövetkező váltó- zásaira lehetett felfigyelni, hanem a fellendülés nyomaira. Csak Győrben maradva észrevehetjük, hogy a másfél századon át tartó török harcok, majd az azokat követő kuruc háborúk pusztítása után a viszonylagos béke nagyarányú építő tevékenységet indított el. Ha csak arra gondolunk, hogy ekkor alakult ki a mai belváros barokk és copf jellege, hogy neves építők, festők jelentek meg a városban —mint Wiltver Atanáz, a karmelita templom építője, vagy Altomonte és Tróger festőművészek, Albrechtsbcrgcr, a muzsikus, Beethoven első mestere, hogy itt hangversenyezett a fiatal Mozart —, nyilvánvalóvá válik az a pezsgés, amelyik nyomán a városba kívánkoznak mások is, itt remélvén céljaik megvalósítását. A képzőművészel és a zenei élet fellendülésével egyidőben jelentős iodalmi centrummá vált a város. Ezt elsősorban akadémiájának köszönhette. Itt tanított Pray György, a történetíró. Itt működölt Illci János, a kor egyik ismert darabjának, a Tornyos Péternek szerzője. Virágzott a diákszínjátszás a bemutatott darabok közt Moliére, Lessing, Gottsched műveivel találkozhattunk. Illei kedvelt vígjátéka moliére-i hatásokat sugallt; az úrhatnámság, a