Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Z. Szabó László: A győri irodalom kistükre (részlet)

Az örömnek ez a hangja fényesíti meg egyéb verseit is. Egyebekben meg a játékosság az, amire az olvasó felfigyelhet. Ránk maradt költői hagyatéka valójában egy meglehetősen szegényes irodalmi kor egyedüli bizonysága arról, hogy a felvilágosodás előtt is él - ha elszigetelten is - a magyar irodalom; de éppen apadó folyama miatt szükség volt a szellem megújítására; a század derekától kezdődően egyre inkább a felvilágosodás frisseségére. Amadé László egy letűnő kor alakja. A magyar barokk költészet képviselője, aki nem a társadalmi kérdések megválaszolására törekedett, hanem játékos bravúrokkal igyekezett ezeket a gondokat elhessegetni magától. Osztálya jellemző vonásait viselte versein, életmódján egyaránt, és amikor élete végén megkopottan, magányosan megjelent a pozsonyi diétán, ráillett a csúfondáros vers minden csípése. Rá, akár többi kortársára is: Amadénak sincs most sujtásból ruhája, Mert meglaposodott dombos erumenája, Elfogyott szegénynek a pecuniája, Ezt okozta számos osztozó k . . . ja. Oda van a költség, oda a jószág is, Kopik a parádé, nő az adósság is, Kezdeni valamit merő bolondság is, Ha folytatásához nincs állandóság is. A nemesi megkopottság az elkövetkezendő évtizedekben csak növekedett, s az osztály végső bukását is magán viselte már.