Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Z. Szabó László: A győri irodalom kistükre (részlet)

Megjárta Olaszországot, részt vett néhány csatában, sőt, fogságba is került — közben viharos szerelmek kísérték útján —, de a katonaság is csak örökös gond ját, pénztelenségét növelte. 1737-ben eladta csapatát és leszerelt. Megpróbálkozott újabb házassággal, sikertelenül. És a sok kísérletezés után - kissé megkeseredve - magányosan élte további életét. Ez az élet valójában ettől az időtől lett érdekes az irodalom számára. A magány soksok kínlódással, gonddal késztette versek írására. Egyre-másra születtek a barokk pompától csillogó sorok, ám olyanok, amelyek éppen a néppel való állandó kapcsolat következtében sokat átvettek a népdal egyszerű bájából, nyelvi képi fordulataiból. A szerelmi szenvedélyt és a könnyed élet utáni vágyat felvillantó versek mellett elsősorban Toborzóénekét tartotta fenn az idő. Arany Jánosnak is annyira tetszett ez a vers, hogy még dallamot is szerzett hozzá, majd századunkban Kodály illesztette be Háry Jánosába, s tette világszerte ismerté. íme, a híres Toborzóének néhány strófája: A szép fényes katonának A rany, gyöngy élete, Csillog, villog mindenfelöl Jó vitéz fegyvere; Szép élet! Víg élet! Soha jobb nem lehet! Hopp hát jöjjön katonának, Aki ilyet szeret. A zöld mezőn megpuskázik, Nyer az el lenség tül, A kvártélyban mulatozik, Nyer a menyecskéktül, Szép élet! Víg élet! Soha jobb nem lehet! Hopp hát jöjjön katonának, Aki ilyet szeret. Isten hozzád apám, anyám, Enédes szerelmem! Húgom, bátyám, sógorom, komám, Avagy jertek velem. Szép élet! Víg élet! Soha jobb nem lehet! Hopp hát jöjjön katonának, Aki ilyet szeret.