Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története (részlet)
kiválasztásában. A bizottág sokirányú elfoglaltsága miatt — s talán mert a bizalmi állást betöltő levéltáros személyének megválasztásába a tanács nem szívesen engedett beleszólást a választó község szélesebb rétegeinek, — azonban az ügy ismét esak feledésbe merült s további bárom esztendőnek kellett elmúlnia, míg végre a magisztrátus maga is belátta, hogy ezen a vonalon most már minden halogatás a saját tehetetlenségének lesz bizonyítéka. A józan többség javaslatára összehívott tanácsülés 1845-ben az alábbiak szerint nyilvánította ki erre vonatkozó véleményét: „A város tovább nem tűrheti az elhanyagolás vádja nélkül, hogy más kisebbnek, sőt mezővároskáknak isutánna áll abban (melyek levéltárral vannak ellátva), hogy az irományok és jegyzőkönyvek felhalmozódtak, — ezelőtt 20 éve már háromezernél többre szaporodtak, — az Udvari Kamara 1831. évi parancsa alapján felügyeletet viselő jegyzőnek a sok levelezés, jegyzőkönyv szerkesztéses naponkénti ülések miatt nincs ideje a szükséges irományok kikeresésére, — a levéltárba ideiglenesen ide rendelt írnok általi kezelés sem válik be, ősem tudja a két hivatalát ellátni rendesen, s így gyakran a felek nem kapják meg, vagy csak késve irataikat, jogaikban, ügyeikben hátrányt szenvednek, — ezért célirányosnak nem nevezhető, hiszen a legfelsőbb szolgálat is késleltetve van ezáltal, — tehát sem a magánosok érdekeit nem szolgálja, sem a közjó javát, — ezért a magisztrátus nem lehel üdvösebbel, mint azt, hogy ezen város levéltárához egy levéltárnoki hivatalnak 300 pengőforinlévi fizetés melleit leendő felállítását ezen tanácsáltal minden úton eszközöltetni és annak bettiilését a liszlú jításkor megtarthatni kéri." 34 ' Az előadott véleményt a plénum lel jes szövegében magáévá lelte és felierjesztésében még azon kívánságának adott kifejezési, hogy az új állás betöltését a királyi biztos közreműködése nélkül szerelné végrehajtani. A tanács egyes tagjainak, valamint a város egész hatóságának ugyanis már nagyon terhére volt az örökös gyámkodás, mely e részről minden irányban megnyilvánult. Annál is inkább, mivel Győr e korban már Dunántúl egyik legfontosabb, leggazdagabb városa: a Dunán folytatott gabonakereskedelemben vitt jelentős szerepe revén a varos kereskedőinek kezén komoly tőkék halmozódnak fel. Itt alakul meg ezekben az években az egyik legelső magyar vidéki takarékpénztár a városban színvonalas újság jelenik meg, királyi akadémia és több középiskola székhelye; — jó módú polgársága és egyre nagyobb számú értelmisége joggal érezhette egyre feleslegesebbnek a királyi biztosi hivatal állandó beavatkozásait a város ügyeibe. A biztosság azonban e népszerűtlenségtől nem zavartatta magát, a felsőbb utasításoknak megfelelően, változatlan kitartással látta el ellenőrző feladatát. Egy ilyen szemléje alkalmával végigjárta a városház összes helyiségeit és megállapította, hogy azok a levéltár és telki hivatal kivételével, — melyek boltozva vannak — igen tűzveszélyesek, úgyhogy nagyobb tűz esetén a város összes kincsei elpusztulhatnak. Kifogasolta egyben azt is, hogy a börtönök igen egészségtelenek, szűkre szabottak s ezért felszólította a város hatóságát, hogy mindezeket a hiányosságokat jelentse a felettes kormányszékeknek, kérve sürgős orvoslásukat. A tanács a választó községgel meg is tárgyalta a lehetőségeket és arra a közös megállapodásra jutott, hogy a megoldás e léren csak két módon képzelhető el és pedig vagy megvásárolja a város a székházával szomszédos épületei s ezzel egyidejűleg kibővíti egész hivatali hálózatát, vagy megveszi az ún. Apá túrházat s azt a célszerű átalakítások után berendezi városi székháznak. Az első esetben érintkezésbe kell lépni a szomszédos épület jelenlegi tulajdonosával, név szerint özv. Hor váthnével, vajon hajlandó-e házát eladni, vagy legalább átmenetileg annak földszinti ré-
