Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története (részlet)

szét bérbeadni, míg a másik megoldás választása esetén a helybeli Növendékpapi Főkormányzósággal (azaz a püspöki szeminárium igazgatóságával) kell alkudozásba bocsátkozni, amennyiben egyáltalában hajlandóságot mutatna az eladásra. A tanács mindenesetre felkérte Anvander Ferenc polgármestert, hogy az c célból kiküldött bizottság vezetőjeként behatóan foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel.

35

' A helyiséghiány valóban már olyan méreteket öltött, hogy egyik hivatal zavarta a másik működését, nem is szólva az archívumról, mely a számvevői részleg kiköltözése után is alig tudott megfelelni feladatának. Ezt a tanács is jól tudta, hiszen a levéltár kezelőjének ismételten meghagyta, hogy munkáját a szűküs helyen úgy végezze, ahogyan azt az adott körülmények megengedik. Szerencsére a helytartótanács éppen ez idő tájt értesítette a magisztrátust, hogy „(Őfelsége legkegyesebb rendelkezése folytán" Győr városban önálló levéltárnoki tisztséget kell rendszeresíteni.

36

' A közlés tulajdonképpen nem érte váratlanul a tanácsol, mivel fel terjesztésében kérle e probléma sürgős elintézését, bár a jóváhagyás olyan időpontban érkezett le, amikor a plénum lagjai amúgy is tele voltak gondokkal. A régóla várt alkalmat azonban meg kellett ragadni, és mindenekelőtt az archivárius személyére vonatkozólag kellett dűlőre jutni. A közhangulat két pártra szakadt, voltak, akik az ideiglenesen megbízott Somogyi Mihály kancellistát akarták megválasztatni, de a többség és különösen a választó közönség nagy része Streibig Károly tiszteletbeli ügyész mellet kardoskodott. Közben egy bizottság, melynek Karvasi (Karpf) Sándor, Klimisch József és Landher János tanácsosok voltak lagjai, már azon fáradozott, hogy kidolgozza a levéllárnoki hivatal részére szóló hivatali utasítást. Ez a szolgálali szabályzat különbséget tett a városházi nyilvános és az ún. külön levéltár között. Az utóbbiban minden bizonnyal az archívum legrégibb és legértékesebb anyagát őriztette a város, mégpedig elsősorban a kiváltságleveleket és egyéb jogbizlosí ló dokumentumokat. Az utasítást a tanács a választás előtt jóváhagyta (sajnos részletei nem ismeretesek), de azzal a fenntartással, hogy annak egyes téleleit szükség esetén bármikor módosíthatja. Ezt követően, de meg ugyanezen az ülésen kerüli sor a levéllárnoki választásra, mely végül is az ellenpárt minden erőfeszítése ellenere Streibig Károly győzelmével fejeződött be.

37

' Az első önálló városi archivárus beiktatása alkalmával a magisztrátus kihangsúlyozta, hogy a levéltári munkálkodás felügyeletével megbízott főjegyző köteles továbbra is ezen ellenőrző tisztét gyakorolni, de a levéltárban őrzött, iratanyagért most már közvetlenül a levéltárnok felel. A kulcsokat illetően a tanács érielmeilennek találta a kettős kezelés folytatását, ezért úgy intézkedett, hogy a főjegyzőnél levő példányokat a letéteményi ládába helyezzék. A levéltárba való bejárás így a levéltárnok tudta és beleegyezése nélkül leheletlenné váll. De az eredeti iratok kiadását is megszigorította az utasítás. Az iratanyagglobális átadásának, illetve átvételének megtörténtével már csak térli vevény ellenében adhatott kölcsön iratokat az archívum új gazdája s csak a jegyzői hivatalnak, a tanácsbeli tagoknak és a tiszti főügyésznek.' Streibig Károly hivatalba lépése után nyomban hozzálátott munkájához, mivel egyes magánfelek részére végzett keresések során kiderült, hogv több tanácsi jegyzőkönyvnek még mulatója sincs elkészítve. így a hivatalos felszólítást, mely a hiányok sürgős pótlását követelte, meg sem várva, elsősorban az ilyen „sorozatlan" protoeollumok feldolgozásába kezdett, bár az elmúlt esztendők mulasztásai egy mindent átfogó, általános rendezést is szükségessé lellek.

3 ^ De a munkálatok közben észlelt hiányosságok oly mérvűek voltak, hogy az ilyen nagyobb vállalkozásra csak ezek felszámolása után lehetett gondolni.