Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története (részlet)
alább is nem érkezeti el idejében rendeltetési helyére, ami élénk visszatetszést keltelt a Királyi Biztosságnál. Erről tanúskodik az 1828. évi tanácsiilési prolocollum alábbi bejegyzése: „Ezen város kebelében tartandó tiszti választásra kegyelmesen kirendelt kir. biztos úr, ifj. Nádasdy Lcopold őméltósága e folyó esztendei Mindszent hava 31 -ről kelt kegyes rendelésénél fogva nem kevés megilletődését jelenti, hogy jóllehet azon alkalommal, midőn a tartandó tiszti választás iránt teendő intézkedéseinek végrehajtása végeit ezen város kebelébe megérkezett mind a helybeli Tanácsnak, úgy nem különben annak minden renden levő Tisztjeinek javallatjaiban való gyors eljárását tapasztalta volna. — Most mindazáltal nem kevés szomorúsággal kényteleníttctik észre venni, hogy kegyes megjelenése alkalmával több tárgyak, nevezetesen pedig a Levéltárnoki Hivatal iránt letl javallat jaira még e mai napiglan is, ezen Tanácstól legkevesebb válasz is nem érkezett. Mire nézve is felszóllíltatik ezen Tanács, hogy ezen kegyes rendelésnek a Nemes Községgel leendő közöl telese után a kívánt választ mentől előbb elküldeni el ne mulassza." 21 ' A városi magisztrátus legközelebbi ülésén tudomásul vette a felső helyről érkezeti utasítást, de egyben leszögezte, hogy a kérdéses tárgyakra vonatkozólag a helybeli tanács és a választott község részletesen írásba foglalta véleményéi és még Mindszent havának 28-ik napján elküldte a Királyi Biztosságnak. Annyiban igazat adott a megállapításoknak, hogy a vélekedés valóban megkésett, de ennek indokolását is kifej lel le jelentésében. Eszerint a késedelem legfőbb oka az volt, hogy az eredeti előterjesztés körül komoly formahiba történt. Az előadó ugyanis nem a választolt község illetékes aetuarius-a volt, hanem annak egyik és pedig Ecker János nevű tagja s előterjesztését a közben járó tanács és kapitánvi hivatal, valamint az egész választott község érzékeny megbántásával német nyelven lette meg. (Külön további kutatást igényelne annak tisztázása, hogy a késés és főleg az okul felhozott formahiba körül a város polgárságának milyen belső ellentétei lappangtak: nemzetiségi-nyelvi ellentetek vagy a külső és belső tanács ellenlétei.) Tény, hogy végül közös megegyezéssel amellet döntöttek, hogy az összes kérdéseket újból fontolóra veszik, s ez már jóval előbb meg is történt volna, de a közbejött szüreti nyugvó napok miatt nem lebetelt az ülést hamarabb összehívni. E bejegyzésekből a javaslat szövege nem derül ki, de az Udvari Kamara 8723/1830. sz. rendeletéből visszakövetkeztetve, lényegében városi exaetoratusi, archivariatusi (burkoltan ezen volt a hangsúly) ésselyem-inspectoratusi hivataluk felállítására vonatkozhatott. Az idézett leirat ugyanis engedélyt adott a tanácsnak arra, hogy a megszervezendő exactoratus vezetésére eg\ küliin tagot nevezzen ki és intézkedjék fizetésének utalása iránt. A levéltári hivatallal kapcsolatosan felvetette azt a megoldási módozatot, hogy annak teendőit össze lehelne társítani az aljegyző munkakörével, — esetleg egy írnok beállítása mellett — s akkor az előlerjeszlell sehéin-inspectoralus felállítása is valóra válhatnék.""' Az Ud\ ari Kamara elgondolása azonban sehogy sem teis/eti a városnak, s mivel latla, hog\ a küliin alkalmazású archivarius iránti eredeti kérelme előbb-utóbb végleg el fog sikkadni a leiratok és feller jeszlések útvesztőjében, egeszén íi j álláspontra helyezkedett. A kél másik hivatal megszervezésére irányuló javaslatát úgyis inkább csaléteknek szánta, hogy így talán könnyebben sikerül majd a harmadik, az arehivarialus felállítása. A tanács is jórészt hasonlóképpen vélekedett a történtek után, de végeredményben a választolt község egyhangú állásfoglalása (hintótte el a megszövegezésre kerülő írásos vélemény bán >m alaptételét.
