Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:

Milyennek mutatják Pirandello drámái az örökké alakuló, változó emberi életet? Szólaltassuk meg Luigi Pirandello egyik legkiválóbb ismerőjét és legmélyebben járó magyarázóját, Antonio Widmart:

— Pirandello műveinek legfőbb problémája az a dualizmus, mely az élet, mint újdonságok örök terem tő je és ama »formák« között keletkezik, amelyekéi az élet magára venni kényszerűi s amelyekben viszont nem képes nyugton maradni, úgyhogy az ember részére valóságos börtönné válnak. Pirandello műveiben a cselekményből akkor robban ki a dráma, amikor az ember, aki bebörtönözve él valamely »formában«, ennek tudatára jut, önmaga vagy mások által. Akkor történik »élet« és »forma« között az öszszecsapás. Az... ember egy pillanatig szabadulni igyekszik, minden »formán« túlélni akar a szabadság amaz ős vágyának részegségében, melyet megvalósítani nem képes. Ez az oka annak, hogy ismét a régi formájába esik vissza, vagy még ennél is rosszabbá. A pirandelloi dráma kritikus pillanata az, amikor az ember a tiszta és egyszerű életből az élet tudatába való átmenetet érzi. A személyiség, a jellem nála nem egyszer s mindenkorra kiszabott valami. A jellem örökkön változó és vibráló eredmény, melyet a gondolat és reflexió teremtenek. Nincs többé tárgyakból és értékekből álló világ melyet a szereplők kénytelenek tudomásul venni. Minden szereplőnek az a világa, melyet saját mega teremt magának. Annyi a világok száma, amennyi a gondolkozó egyéniségeké. És mindezek a világok egyértelműek és mivel a gondolkozó egyéniségek egymással nem érintkezhetnek, a maguk alkotta világok is elkülönözött életet élnek. Minden egyéniség külön valami, függetlenül attól, amit a többi egyéniség számára jelent.

Aki e sorokat olvassa és véletlenül egy művét sem ismeri Pirandellonak, egy pillanatig se gondolja ezek után azt, hogy az olasz mester színművei dramatizált problémák, ő az Élet hirdetője, a játékos latin szellem nagy inkarnációja, egy pillanatig sem képes elvont formákba merevedni. Mindig az életből indul ki és csak a sorok közt jut el a valóság eseményei mögött megbújó kérdések felvetéséig, de sohasem fejezi ki azokat egy filozófus nyíltságával. Ez különbözteti meg Ibsentől, aki a problémákat pillantja meg először és aztán keres megfelelő eseményt a probléma kifejtéséhez és megoldáskísérletéhez... Ez teszi érthetővé Pirandello nagy írói skáláját, témáinak gazdag változatosságát, a burleszk ízű komikum területétől egészen az igazi tragédiáig és ez magyarázza, hogy minden iróf megnyilatkozása lenyűgözően izgalmas, nemcsak a csiszolta az intellektust, de a színházi publikum szélesebb rétegeit is magával ragadó erejű.

Az Országos Kamaraszínház győri tartózkodása alatt bemutatja az »Öltöztessük fel a mezteleneket« című komédiának nevezett tragédiát. Ez a darab egy meghajszolt, megalázott, már egyszer eltiport szürke kis emberélet földi járásának utolsó stációját viszi bárom felvonásban a színpadra. Egy háromsoros napi hír van kiteregetve minden emberi mélységével ebben a darabban, melynek hőse, az é ettől elsodort Ersilia Dret, a maga emberi gyarlóságaival, a szépség és tisztaság után való olthatatlan vágyával, bűnével éa elbukásával a legnagyobb színpadi alakok egyike, akit valaha drámaköltő elgondolt. Az ő sorsának tanulságait hirdeti bölcs emberi megértéssel, sok gyengédséggel a darab jelképes címe. Mindenkinek a szívében kell megőriznie Ersiliá Dret alakját és

328