Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
VÁLOGATÁS A SZÍNHÁZZAL KAPCSOLATOS FORRÁSOKBÓL; JELENTÉSEK, ISMERTETÉSEK, SZÍNIKRITIKÁK, MŰBÍRÁLATOK:
3. Beődy (Balogh) Gábor győri színtársulatának sikeres vendégjátéka Pozsonyban 1879. június-júliusban A társulat először Sopronba ment s itt május végéig maradt, folytonos lelkes pártolásban részesülve. Úgy a színpadon, mint a magánéletben megnyerték a közönség tetszését a győri színtársulat tagjai, annyira, hogy felmerült a kérdés, nem kellene-e téli időszakra is magyar társulatot szerződtetni. De bár a kérdés most nem nyert kedvező megoldást, kétségtelen, hogy Sopron német lakossága is elismerte a magyar színészetet, a mely ha művészi szempontból nem is mindig, de erkölcsi tekintetben magasan állott a német színtársulatok felett. Hasonló, vagy talán még nagyobb lelkesedést keltett a győri színtársulat Pozsonyban, a hová csak tizenkettő előadásra ment, de a közönség kívánsága folytán tovább maradt egész július elejéig. A társulatot jó híre már megelőzte s ez valónak is bizonyult és a pozsonyiak, még a németek is elismerték, hogy ily jó társulat még nem volt náluk. Miként viseltettek a színészek iránt, azt visszatükrözi a „Pozsonyvidéki Lapok” tudósítása a búcsúelőadásról: „A magyar színészek tegnapi búcsúelőadása valóságos búcsúünnepély volt a szó legnemesebb s legemelkedettebb értelmében, oly ünnepély, mely fényesen tanúskodott mind arról, hogy Pozsony művelt közönségében megvan a nemzeti múzsa iránti meleg érdeklődés, mind pedig azon kiváló művészi becsről, melyet az előadásoknak Beődy társulata kölcsönözni képes. A színház megtelt közönséggel, mely feszülten várta, hogy a függöny felgördüljön. Mielőtt azonban az előadást megkezdték volna, a színpadon igen szép jelenet folyt le. A színészek éppen csoportosultak, hogy a Szózatot énekeljék, amint a Magyar-kör elnökei, Révffy László és Gokesch-Kondé Paula urhölgy a színpadon megjelentek, előbbi fennkölt szavakkal elismerést fejezve ki a kör nevében a társaságnak itteni sikeres szép működéséért, kiemelve különösen azon érdemeket, melyeket magának a magyar nyelv terjesztése és művelése körül ez által szerzett. Annál is inkább indíttatva érzi magát a kör, úgymond szóló, elismerését és rokonszenvét kifejezni, mert szellemi testvérek egymás közt, minthogy mindkettejüknek ugyanazon egy szép hivatása és czélja van. Gokesch-Kondé Paula urhölgy erre egy igen díszesen készített ezüst babérkoszorút adott ajándékul Beődy Gábornak, a társulat igazgatójának. Ezen szép jelenet után felhúzták a függönyt s a közönség meglepetve tekintette a szép élőképet, melyet a színpad nyújtott. A hölgyek ugyanis mindannyian vörös szalagokkal díszített fehér ruhában voltak. Ez valóban igen szép és talpraesett gondolat volt Beődy úrtól, hogy a város iránt érzett rokonszenvét s háláját az által akarta némiképp kifejezni, hogy a város színeit választotta a társaság hölgyeivel. Hogy a legnagyobb tapsvihar s tetszésnyilatkozatok el nem maradtak, az magától érthető, minek lecsillapulta után az egész társaság a Hymnust énekelte, azután Beődy rövid, de igen meleg hangú beszédben búcsúzott el a társaság nevében Pozsony közönségétől, megköszönve azon szép támogatást, amelyben a társaság itdéte alatt részesült. Ha valamennyi magyarországi városnak oly magyar színügy pártoló közönsége volna, mondá többek közt Beődy, mint Pozsonynak, úgy a magyar színészetnek a lehető legszebben kellene virágoznia. A színdarab eljátszása után, ami 11-ig tartott újra kitört az éljenzés, úgy hogy a függönyt többször föl kellett húzni s Beődynek háromszor is a közönség elé lépnie. Végül még Kisst és nejét Árpási Katiczát hívta többszörösen a föllelkesült közönség, mely a szó 258
