Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)

A LASSÚ FEJLŐDÉS ÉS REFORMOK ÚTJÁN

A következő társulat, Thúróczi Gyula prózai csoportja volt. A színészpályája derekán lévő Thúróczi komoly tervekkel és ezt tükröző repertoárral érkezett a Rába partjára. Thúróczi, a pályaképe is mutatja elismert és megbecsült színigazgató volt már ekkor: Thúróczi Gyula Hidvégen született 1885. január 24-én, Debrecenben balt meg 1959, február 28- án. Pályája során elsősorban színészként és rendezőként vált ismertté. 1906-ban szerezte diplomáját a Színművészeti Akadémián. Ezután a három évig Szabadkán játszott hős- és jellemszerepeket. 1908-tól a Magyar és a Király Színház tagja volt. 1911—12-ben Pécsett szerepelt, majd 1912-13- ban újra Szabadkán, 1921-ben fellépett Csáky Antal stagione társulatában. Később Debrecenbe ment, itt 1926 és 1937 között rendezésselfoglalkozott. 1937—38-ban a Művész Színházban ^Pett színpadra, majd 1939-ben megkapta a színigazgatói engedélyt. Társulatával Erdélyben játszott. Fő­titkára volt 1939-40-ben a Fővárosi Operettszínháznak, 1941-42-ben pedig az Új Magyar Színháznak. 1945-ben visszatért Debrecenbe, ahol 1949-ig játszott, majd még 1955-ben és 1957- ben is szerepelt. 1949-ig a müncheni Hungária Kamaraszínház igazgatója volt. Visszatérte után 1958-ban elnyerte az érdemes művész kitüntetést.568 Thúrócziék Jakabbfy társulatának távozását követően két nap múlva léptek színpadra a Bánk bánt előadva. A nagyon nívós társulat azonban többször játszott fél ház előtt. A győriek sajnálatos módon távollétükkel tűntettek a fércműveket nélkülöző rangos tár­sulat ellen. Thúróczi sajnálatos nélkülöztetése kísértetiesen idézte a pár évtizeddel eze­lőtti magyar színigazgatók sorsát, akik azért vallottak kudarcot, mert nem voltak haj­landók követni a győri publikum egy részének silány közízlését. Ez a nevezetes fiaskó a többi direktor számára is tanulságos volt, s egyre jobban felhígult a következő társu­latok műsora. A központi vezetés is fontolgatta a változtatásokat, hogy sem a vidéki színészet, sem az adott művészi törekvések ne sérüljenek komolyan. A következő, harmadik stagione művészcsoport Beleznay Unger István operett­társulata volt. Beleznai Unger István szintén a fiatalabb generációhoz tartozott, talán kevesebb tapasztalattal és rutinnal, de annál nagyobb művészi elkötelezettséggel. Színművészeti pályaképe erről is tanúskodik: Beleznay István, Unger Szatmárnémetiben született 1902. február 5-én, halála Miskol­con 1963. október 14-én következett be. Pályáján színész rendező és színigazgató posztokat töltött be. A Színészegyesület iskoláját végezte el, majd szülővárosában kezdte pályáját. Két évtizedig vidé­ken játszott operett- és drámai szerepeket. 1940-től 1948-ig a debreceni Csokonai Színház igazga­tója volt. 1949-től a Miskolci Nemzeti Színházban, 1960-tól haláláig a békéscsabai Jókai Szín­házban működött, mint színész és rendező. Főbb szerepei: Schantorff követ (Schubert-Berté: Három a kislány); Ormódi Bence (Szigligeti: A csikós); Foster ezredes (Vailland: Foster ezredes bűnösnek vallja magát).569 után a Népbíróság, a Tanácsköztársaság után még „levörösözött” színésznőt, „nácirajongónak” bélyegez­te, és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetése letöltése után már nem térhetett vissza a színpadra. 1955. május 5-én hunyt el Budapesten. 568 https://hu.wikipedia.org/wiki/Thur%C3%B3czy_Gyula 2019. január 1. 569 http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01439.htm 2019. január 1. 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom