Márfi Attila: Ahol Thália hosszasan időzött. Fejezetek Győr színjátszásának 1850 és 1945 közötti történetéből - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 19/2019 (Győr, 2019)
A 20. SZÁZAD ELEJÉNEK ÉRTÉKTEREMTÉSEI
tett megtartani operettek nélkül. A repertoár adatait böngészve elmondható, hogy a Rába parti városban a korszak minden jelentős operettje színre került. Opera Győrben nagyon népszerű ez a műfaj, már a kezdeti időszakban is zsúfolt nézőtér előtt zajlottak többnyire a Magyar Királyi Operaház vendégjátékaival. Bár a városban hiányoztak az adottságok az operák folyamatos színreviteléhez, mégis mindig megoldották, hogy az operakedvelő győriek megkaphassák ezt az élményt. Többnyire vendégjátékok révén kerültek operaelőadások színpadra, s ilyenkor a város vezetése is támogatta ezeket a produkciókat. Az opera olasz eredetű szó, dalművet jelent (másként: dramma per musica). Vokálishangszeres drámai színpadi műfaj, melyben a szerepeket éneklik. Az opera három-, négy-, ritkábban egy-, kettő- vagy ötfelvonásos, többnyire nyitánnyal kezdődik. Aló. század ismert műfaja, a hangszerkísérettel ellátott egyszólamú ének, a monodia egyre bővült rövidebb drámai jelenetekkel (interme^po), míg a század végére létrejött az első mai elemeket is magában foglaló operaelőadás. A középkori Firenzében a 17. század legelején, mint hangszerekkel kísért énekbeszéd volt ismert. A század elején a velencei opera virágzott, megkezdődött a recitativo és az ária szétválása, mely végül a nápolyi operában különült el egymástól teljesen. A 18. század során az olasz vígopera és a vidám és komoly jeleneteket felvonultató úgynevezett semisericd51 életképesebbnek bizonyult a komoly operánál, erre jó példát jelentenek Mozart művei. A 19. században ugyan az olasz opera egyeduralma teljes, de kialakulnak a nemzeti operák is. Franciaországban időközben a nagyopera élte virágkorát, míg Németország a 19. században valóságos opera-nagyhatalommá nőtte ki magát, így például Richard Wagner az ún. wagneri zenedráma megteremtésével erősítette a műfaj drámaiságát. Korszakunk első szakaszában szinte minden évben láthatták az operákat a régi színházban. Ezek rendszeresen teltházas rendezvények voltak. Gyakran adták elő ekkor az Ernani, a Norma, a Trubadúr, a Rigolettó, a Sevillai borbély című operákat, de volt egy mű, amit mára talán el is feledtek, de akkoriban a legtöbbször ezt a darabot játszották. S ez az alkotás az 1847-ben New Yorkban bemutatott Gaetano Donizetti-opera, a Linda di Chamounix volt. A 20. században is szerepelt opera a társulatok műsorrendjén, de azt is elmondhatjuk, hogy kevesebb alkalommal kerültek ekkor színpadra. Előfordult, hogy 5—6 év szünet is volt, mire valamelyik társulat operával kedveskedett a győrieknek. Az előbb már említetteken kívül a Hoffmann meséi, a Pillangó kisasszony, a Tosca és a Parasztbecsület volt többször is látható. Utóbbi alkotás például a Városi Kultúrház ünnepélyes megnyitásakor is színre került. 451 451 Az opera semiseria (olasz nyelven jelentése félig komoly opera) olyan komoly opera, melyben a pátoszszál telitett jelenetek komikus helyzetekkel keverednek. A 18. század végén alakult ki az opera buffából, melynek túlzottan is komikus jellegét idejétmúltnak és sekélyesnek tartották a kor zeneszerzői. Nagy népszerűségnek örvendett a 19. században, az olasz zenekedvelő közönség köreiben. Az opera seriától vagy a melodrámától a basso buffo jelenléte különbözteti meg. A műfaj legjellemzőbb darabjai Gaetano Donizetti Linda di Chamounix című operája, valamint Gioachino Rossini A tolvaj szarka című műve. 132
