Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
A győri állami tanítónőképző háborús évei
A Győri Állami T anítónő képző háborús évei Egyébként további jegyzőkönyvek is arról tesznek bizonyságot, hogy nem az volt jellemző a tanítónőképzőben, hogy arról panaszkodjanak, a háborús körülmények miatt mit, miért nem lehet maradéktalanul teljesíteni, sokkal inkább a tenni akarás volt a jellemző. Vagyis nem a megoldandó gazdasági, képzési és nevelési faladatok elmaradását indokolták valóban meglévő problémákkal, hanem a létező problémák megoldásához, a helyi lehetőségek alapos mérlegelését követően jól átgondolt tennivalókat rendelve hajtották végre a helyi és állami szinten is megfogalmazott feladatokat. így többek között 1915-ben „a háború nagy eseményeitől áthatott lélekkel” tettek eleget az 1915. július 28-án kelt 7094. sz. VKM rendeletnek, amely „alkalom adatván a németi Zászló mellé az osztrák, a német és török lobogók kitűzésére” hívta fel az intézetek igazgatóit, pedig — a pénzhiányt nem is említve — nem volt egyszerű dolog török lobogót vásárolni Győrben. Maradéktalanul megtartották az osztályvizsgákat és a képesítő vizsgálatokat is, s ha valaki betegség miatt e vizsgákon nem tudott megjelenni, a vonatkozó új rendeletek értelmében az ő pótlólagos vizsgáztatását is megszervezték. Változást jelentett az internátus épületének lefoglalása is. Az 1914/15. tanévre felvett 112 vidéki képzős növendéket erkölcsileg is biztonságos környezetben kellett elhelyezni. Közülük 58 főt tudott befogadni az orsolyita nővérek zárdája, 8 lány kapott helyet az evangélikus szeretetotthonban, a megmaradt 46 növendékből 6 fő költözött győri rokonaihoz, és még 40 tam tónő jelöltet kellett úgynevezett „idegen” házaknál elhelyezni. Ezt azonban nem bízták a véletlenre, s nem „albérleti hirdetések” alapján kerestek maguknak szálláshelyet a képezdészek. Bár, ez a háború miatt alkalmazott átmeneti megoldás nem pótolhatta teljes egészében az internátusi nevelés biztonságát, a képző nevelői rendszeresen figyelemmel kísérték a növendékek iskolán kívüli életét. A tanítónőképző vezetése alapos utánjárással derítette fel, mely győri családoknál lehetne elhelyezni, mégpedig az esedeges egyéni inzultusok elkerülése és a növendékek nagyobb biztonsága végett is, 4-5 fős csoportokban a lányokat. A tanévek folyamán az ilyen családoknál elhelyezettek sorsát felelősséggel nyomon követték, de gondjuk volt a zárdában elhelyezettek felügyeletére is. Mint azt az igazgatónő meg is fogalmazta egyik jelentésében: „Okét szállásaikon az igazgatónő, a nevelőnők, az osztályfőnökök sűrűén látogatták és a tapasztaltakat közösen megbeszéltük. A zárdában elhelyezett növendékeinket állandóan egyik nevelőnőnk kísérte az iskolába és onnan haza. A téli sötét napokban, a 6 órai tanítási idő után, a családoknál elhelyezett növendékek hazakíséréséről szállásadóik gondoskodtak. [...] Az elszállásolásra kiszemelt családok növendékeink nevelése tekintetében [...] mind megbízhatók voltak, hol rossz példát nem láttak. [...] A gondos utánajárás és minden irányban körültekintő intézkedés folytán, a jelen rendkívüli viszonyok között, melyek kétségtelenül a növendékek nevelésére voltak leghátrányosabbak, elértünk annyit, hogy magaviseletük általában nagyon kielégítő volt, fegyelmi eset egyáltalában nem fordult elő; szorgalmukban is folyamatos haladást észleltünk, amiről a vizsgálatok szép eredménye is bizonyságot tesz>r>2 92 Karsay 1916:31. 41
