Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
Előszó
ELŐSZŐ 2014. június 28-án az I. világháború csatatereire és katonatemetőibe rendszeresen kegyeleti túrákat vezető magyar csoporttal Szarajevóban jártam, hogy 10 óra 35 perckor pontosan ott legyünk a Gavrilo Princip által elkövetett merénylet színhelyén.1 Száz évvel ezelőtt ekkor oltotta ki a merénylő pisztolylövése Ferenc Ferdinand trónörökös és felesége, Hohenberg Zsófia életét. Lényegében ez volt az az esemény, amelyhez a közvélemény az I. világháború — vagy amint azt akkor nevezték: a Nagy Háború — kirobbanását köti. A szörnyűségek azonban nem 1914-ben kezdődtek, mindennek előzményei is voltak. Nem törekedve a korszak történészi alaposságú feltárására és az okok bemutatásának teljességére, azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a mohó birodalomépítő politika szerte a világon olyan konfliktusokat teremtett, amelyeket az érintettek végül is nem tudtak vagy nem akartak kompromisszumos úton megoldani. A nagyhatalmak új befolyásolási területeket, új piacokat akartak szerezni, és ennek következményeként a 19. század végére, a 20. század elejére szinte sorjáztak a konfliktusok, háborúk. Ennek bizonyítására elegendő, ha csupán az angol-búr háborúra (1899-1902), a nagyhatalmak kínai fegyveres intervenciójára (1900-1902), a japán-orosz háborúra (1904-1905), az első marokkói válságra (1905), Bosznia-Hercegovinának az Osztrák-Magyar Monarchia által történt annektálására (1908), a második marokkói válságra (1911), az olasz-török háborúra (1911-1912), vagy a balkáni háborúra (1912-1913) gondolunk. Láthatjuk, hogy a világ a gyarmatok, a piacok, a tengerszorosok birtoklásáért való igyekezetében lőporos hordóvá változott, s az eltérő érdekek ellenséges erőkként egyre nagyobb elszántsággal feszültek egymásnak. Az egyik oldalon az antanthatalmak (Anglia, Franciaország és Oroszország) sorakoztak fel, míg a másik oldalon az úgynevezett központi hatalmak (Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia). Az előző tömbhöz aztán csatlakozott az USA, Olaszország, Japán, Szerbia és Románia is, míg az utóbbi csoport mellé állt Törökország és Bulgária. Fegyverkezés, erőfitogtatás, hangulatkeltés, hadgyakorlatok ... Már csak konkrét indok, egyetlen szikra kellett ahhoz, hogy a lőporos hordó robbanjon. Ezt a szikrát jelentette az 1914. június 28-án eldördült lövés. A pisztoly Prináp kezében volt, de hogy pontosan milyen erők és érdekek is álltak a merénylet mögött, arról azóta különböző nézetek, elméletek születtek, azonban e bonyolult kérdéskör egyes szálai igazából még mindig elvarratlanok. Tény, hogy a merénylettől kezdve felgyorsultak az események: Bécs július 23-án ultimátumot küldött a szerb kormánynak, amelyre 48 órán belül kel-1. a., 1. b., 1. c., 1. d. kép. 11
