Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)

Előszó

I

lett volna kielégítő választ adniuk. A szerb választ azonban a monarchia elégtelennek tartotta és azonnal megszakította diplomáciai kapcsolatát Szerbiával, majd július 28-án elküldte hadüzenetét is.

Augusztus elsején már azt olvashatták a Soproni Napló olvasói, hogy „páratlan türelmünk és békeszeretetünk ellenére, erkölcsi világrend, létünk és jövőnk biztosítása érdekében, tehát szent”1 célokért kell háborúba indulni, mert mindenkinek feladata a „latrok” megbüntetése. Azután a július 26-án elrendelt részleges mozgósítást követően, július 31-én következett az általános mozgósítás, amiből már az is látszott, hogy többről van szó, mint csupán Szerbia „megbüntetéséről”.

De a hangulatilag jól előkészített mozgósítás, a „becsület, ajog és az igazéig szent parancsa”} magával ragadta az embereket. Megváltozott egy-egy település és a benne működő intézmények élete. A borozókban és az utcákon a fiatal férfiak lelkesen éljenezték a háborút, s úgy gondolták: egy „kicsit fólvonulnak, bevonulnak, egy kis csetepaté és győztesen jönnek is haza — mire a falevelek lehullanakrA Természetesen ez a hangulat — a korabeli sajtó tanúsága szerint — jól érzékelhető volt Győrben, és érzékelhető volt a győri tanítóképzés akkori intézményeiben is.

A Nagy Háború kitörésének 100. évfordulóján megerősödött bennem a gondolat: emlékeznünk és emlékeztetnünk kell! Az alábbi összeállításomban azt kívánom bemutatni, hogyan, miképpen változtatta meg a győri tanítóképzés mindennapjait az I. világháború. A korabeli győri sajtóhírek, a (természetszerűen szubjektív hangvételű) iskolai értesítők, valamint a fennmaradt irattári dokumentumok adatainak felhasználásával igyekszem szemléltetni a háborúba hívott és az önkéntesként jelentkező leendő tanítók és tanáraik hazájuk iránti lelkesedését. Célomnak tekintettem bemutatni az itthon maradottaknak a hősöket segítő akcióit is. Végül egy fiatal győri tanítójelöltnek, az 1917. október 7. napján hősi halált halt MóritzLajosnak a fronton írt naplórészleteinek felvillantásával kívánom érzékeltetni a harcmezőkön vérüket hullatok körülményeit, szenvedéseit, kitartását és hősiességét.

*** 2 3 4

2 Felsőbüki 1914:1.

3 Lampérth 1914:1.

4 Finta 1936:57.

12