Varga József: A győri tanítőképzés az első világháború árnyékában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 17/2015 (Győr, 2015)
Egy „kicsiny, kedves zászlós” háborús feljegyzései
1 Egy „Kicsiny, kedves %ás%/ós” háborús feljegyzései Halálhíre, személyes tárgyainak látása, mély gyászt váltott ki szerettei körében. Élete olyan értelmetlenül szakadt félbe, mint ahogyan kettétört az irattárcájában lévő tintaceruza. Pedig hogy szeretett volna ő is hazajönni, élni, szeretni és tanítani! Halála után hazaküldött személyes tárgyai hordozták a minden földi reménytől megfosztott fiatal Máritz Lajos végső üzenetét, amiről már a nyár folyamán, a galíciai harctéren (Harctér, 1917. június 12.) általa vezetett naplójában jegyzett dal277 így szólt: Ne várj haza, nem jövök én soha többé csókolni a szádat. Ne is sirass, felejtsd el a csillaghímes csókos éjszakákat. Eelejtsd el a csókjaimat, ölelésem, arcom mosolygását! Valahol a Stochod mentén,278 Messze tőled a síromat ássák. A parfümös leveledet megtalálják a blúzom zsebében. Lehet hogy egy kicsit piros lesz a levél halovány kék széle, Amelyiken azt írtad, hogy jöjjek haza, félsz egyedül lenni. S úgy szeretnél mosolyogva az utcákon velem végig menni. 277 113. kép. 278 Stochod: Luck-tól északra, tőle 50 km-re fekvő csata helyszíne, ahol az orosz csapatok - áttörve a 20. (nagyszombati) hv. gyalogezred vonalán - hátba támadták a 31. veszprémi gyalogezredet 1916. júl.19- én. A veszprémi gyalogezred veszteséglistája (hősi halott, sebesült, eltűnt, fogságba esett): 63 tiszt és 1840 főnyi legénység. [Vitéz Herczeg 1936:215.] 104
