Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

A POLGÁRI LAKOSSÁG NÉMETORSZÁGBA TELEPÍTÉSE

pontnak bizonyult a nyugdíjasok számára, akik így a januári járandóságuk kifizetése után foglalhatták el a vonatot!157 Azután történt valami, és a hatóság rendeletileg leállította a menekültek Németország­ba való csoportos kitelepítését.158 Valószínű a hadiüzemi szerelvények az egész szállí­tókapacitást lefoglalták. A belügyminiszter a főispánoknak szóló leiratában február 18- án nehezményezi, hogy köztisztviselők, hatósági és magánorvosok, gyógyszerészek, közegészségügyi dolgozók, védőnők, óvónők, és gondozónők, mérnökök hatósági en­gedély nélkül egyénileg települtek ki Németországba. Felhívja a főispánok figyelmét, hogy ez a továbbiakban nem engedélyezett. A fenti állásokat betöltő személyek, ható­sági engedély nélkül az országot nem hagyhatják el.159 Az egyénenkénti kitelepülés csak a magyar és német fél részéről érvényesített útievéllel volt lehetséges. Március 7-én a fenti intézkedés megerősítése, pontosítása végett a bel­ügyminiszter a polgári lakosság Németországba való kitelepítését leállítja. A főispán­oknak címzett levél hangsúlyozza, hogy kiutazás Németországba csak a honvédség tagjainak, a csoportosan kiutazó leventéknek, illetve a kitelepítésre kerülő iparvállalat­ok alkalmazottai részére engedélyezett. A kiutazók adatainak négy példányban kiállított személyi adatokból, hármat német menekültügyi hivatalnak kell leadni. A rendelet a háború végéig érvényben volt. Sok menekülőnek kellett visszafordulni februárban, március elején azok közül, akik ezekben a hónapokban pánikszerűen me­nekültek az országból. Csalódottan vették tudomásul, hogy Ausztriából Németország­ba nem engedték őket átmenni. Csak annak a csoportnak volt esélye Németországba való belépésre, akiknek az údevelét a német Ortskommandatur (Körzetparancsnokság) is engedélyezett, és a csoportról egy közös névsor is készült mindkét hatóság engedé­lyező aláírásával. Sokan visszafordultak, vagy Ausztriában maradtak, mások visszatér­tek az országba. A hatalom birtokosai azonban már jó előre gondoskodtak maguknak az okmányokról, ezért ebben az időben is sokan léphették át a határt. így távoztak a vármegye és a vá­ros vezetői is március végén.160 A főként propaganda céljából szervezett utazásokat tehát leállították. Történt ez akkor, amikor a vármegye vezetősége a saját maga számára már egy anyagi javakban bővelke­dő kolóniát felépített, ahonnan a visszatérést, vagy a további menekülést nagyszerűen meg tudták szervezni. Szükség volt azonban a harcoló egységekre, a katonai kiképzést kapott leventékre, és a szakmunkát elvégezni tudó dolgozói rétegre, ezért a katonák, leventék, üzemek és dol­gozóik a német birodalomba való kiutaztatása változadan intenzitással folyt tovább. 157 GyNH: 1945. január 26. 1. oldal. 158 GyNH: 1945. február 8. 1. oldal. 159 MNL GYMSMGYL: IV. B. 451. a Főispáni bizalmas iratok: 2. doboz 108/1945 160 A családomban is előfordult, hogy az édesanyámat, nagymamámat, testvéremet, akik a helyőrség maradék munkaszolgálatos katonáival együtt indultak nyugatra, annak ellenére, hogy - bár fegyvertelenül - de katonák voltak, nem engedték be Németországba. Nagybátyám csendőrként ugyanebben az időpontban szabadon léphette át a határt, csendőrként valószínű útlevele birtokában.-76-

Next

/
Oldalképek
Tartalom