Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

A POLGÁRI LAKOSSÁG NÉMETORSZÁGBA TELEPÍTÉSE

konyhának és a kórháznak, gyógyszernek is szüksége volt 1-1 vagonra. Mivel a polgármester is leírta jelentésében, hogy a párt is indított egy vonatot, (A Győri Nemzeti Hírlap a kiutazás után mindig csak a második menekült vonatról cikkezett arról, hogy ez pártvonat lett volna, nem tesz konkrétan említést az újság. A polgármester jelentésében azonban egyértelműen olvashatunk róla „és a párt is indított egy vonatot’) tudjuk, hogy egymást követő napokon két vonat indítására került sor. A fentiek alapján a két szerelvény összesen 40 vagonból állhatott. (28 személyszállító vagon és 12 vagon élelmiszer, konyha és kórház.)

A két vonat indítását a vagonok becsült száma (40 vagon kivéve, ha nem csak a főispán által küldött élelmiszer kiszállítása volt a cél) nem támasztja alá.154 A két szerelvény valószínűleg sokkal több (feltehetően 40-40 vagonból) állt. Tehát a fennmaradó 40 vagonnyi teher vagy még ennél is több ember túlélését segítette, vagy valóban jelentős mennyiségű vagyontárgyat vitt magával. A főispán a nyíltparancsban is arról ír, hogy a „már kiérkezett, vagy később kiérkező” győriek is szerepeljenek a nyilvántartásban. Tehát valószínűsíthető, hogy a megye és a város közösen összeállított szerelvénye után egy vagy több vonat indulását is tervezték még. Irlbachban és Straßkirchenben a menekültekről a német hatóságok által felvett lista azonban már nem tesz különbséget a párt és a polgári vonaton utazó személyek között, csak az érkezés időpontját jegyzi fel. Az Irlbachban készült nyilvántartáson a menekültek neve, vallása, születési adatai, utolsó lakhelye, az érkezés időpontja, az elutazás időpontja szerepel. Az érkezési időpontok alapján közelítőleg meghatározható, kik jöttek a januári menekült vonattal. Egy másik népesebb csoport április első napjaiban érkezett. Ok nyilvánvalóan a város kiürítésekor március végén, a második nagy menekült áradat idején utaztak ki.

A névsor érdekes összefüggéseket világít meg a város összlakosságára vetítve.

A győri családok egy kis része — gondolok most a köztisztviselői, alkalmazotti és vállalkozók csoportjára — a kitelepülés mellett, jóval nagyobb része az otthonmaradás vagy a vidékre költözés mellett döntött.155

Az szellemi foglalkozásúak, orvosok, mentők ápolók, pedagógusok sem teljes létszámban döntöttek a kitelepülés mellett. Az egészségügyi dolgozókat márciusban nagy nyomás alatt tartották, hogy kitelepüljenek, ezért ők nagyobb arányban utaztak Németországba ebben az időszakban, mint a pedagógusok. Sokan közülük azonban a menedékként kialakított Irlbachot nem érte el.156

A vállalkozók egy részére ugyanúgy elmondható, hogy életük további részét is városunkban kívánták eltölteni. Viszonylag sokan engedelmeskedtek a kényszerítő erőnek,

154 Az, hogy a két szerelvény csak 40 vagonból állt nehezen hihető, hiszen egy mozdony teljesítőképessége 50 vagon továbbítására is elegendő volt. Egy-egy szerelvény 20-20 vagonnal pedig nagy luxus lett volna, a szállítás szűkös kapacitása miatt. Gondolhatnánk tehát, hogy a szerelvények sokkal több teherárut vittek magukkal. A minimum 40 vagon rakomány vonatonként, amelyet még gond nélkül magukkal vihettek volna a mozdonyok, semmi adatot nem találtam. Tehát a felsoroltakon kívül, nagy mennyiségben még más „kiszállítani való is” volt a szerelvényen.

155 Ebben a döntésben nagy szerepet játszhatott a hatalom iránti lojalitás. A hivatalokban ugyanis nagyrészt a nyilasokhoz hű, hasonló gondolkodású tisztviselők maradhattak.

156 A bennfentesek közül voltak, akik jól informáltként elérték a számukra anyagi javakban jobban bővelkedő alsóbajorországi községet. Míg műszaki tisztviselőnk naplójában arról olvashatunk, hogy 1945 szeptemberében az általunk gyakran idézett újság főszerkesztőjével Pockingban találkozott, nevével az 1948. évi irlbachi névlistán találkozhatunk.-73-