Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
A POLGÁRI LAKOSSÁG NÉMETORSZÁGBA TELEPÍTÉSE
amely irányukban jelentős volt a kitelepülés tekintetében, hiszen a birodalomnak szüksége volt a kézi iparra. A városi prominensek közül többen a januári menekültvonattal előre küldték családjukat, s ők csak április elején a város kiürítése után csadakoztak. (Magyarffy Gyula főispán feleségének még vezetői posztot is juttatott az irlbachi kolónián belül, de a főispán csak április elején csatlakozott a családjához). A vármegye új főispánja — az ostrom után — a határidőig vissza nem tért alkalmazottakat felfüggesztette állásából. Szám szerint 87 főt. Közülük 17 nevet az irlbachi, 14 nevet a straßkircheni névsorban találunk meg. Ok családjukkal együtt távoztak. (48 fő Irlbachban, 47 fő Straßkirchenben élt) A felfüggesztetteknek alig 37%-a volt a két táborban, a többiek vagy más német-osztrák településen élhették át ezt az időszakot, illetve vidéken vészelték át az ostromot, és az azt követő időszakot. A márciusi második nagy menekült hullámban utazóknak már csak kisebb hányada tudta elérni a biztonságosnak hitt győri kolóniát. Sokan csupán a menekült táborokig jutottak el. Nagycsaládosok is vállalkoztak a nagy útra, egy vállalkozó feleségével és öt gyermekével kelt útra. Igaz pártbeli múltja miatt „kivívta” azt a kitüntetést, hogy a főispán a kolónia biztonságáért felelős csapatba is beválasztotta A vármegye közigazgatásának prominens képviselői nagyon nagy számban képviseltették magukat az irlbachi és a straßkircheni kolóniában. A felsorolt létszámok azonban eltakarják azt a fontos tényt, hogy hány család szánta rá magát a hitük szerinti ideiglenes emigrációra. A családok kiutazása legtöbb esetben a családfő döntése volt. Az ő társadalmi státusza, állása, az október 15-től folytatott tevékenysége gyakran kényszerpályára tette a családot. A következő táblázat azt szeretné szemléltetni, hány családfő döntött a kitelepülés mellett és ez hány ember kiköltözését eredményezte. Három városi rétegen keresztül vizsgáltam a fenti tényt, a köztisztviselők, alkalmazottak és a vállalkozó iparosok körében. Látható, hogy januárban több tisztviselő, február — márciusban több iparos hagyta el az országot. A kézműiparosok itt feltüntetett létszáma azonban arra a kiegészítésre szorul, hogy közülük sokan a hadiüzemek dolgozóit kiszállító vagonokban is kaptak helyet, tehát a táblázatban szereplő számot a valós kitelepülök létszáma meghaladja. Nagy számban voltak azok is, akik ezt a fenti két települést nem érték el és így ők sem a hadiüzemek szerelvényein, sem a táblázatban nem szerepelhetnek.-74-
