Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
A POLGÁRI LAKOSSÁG NÉMETORSZÁGBA TELEPÍTÉSE
A főispán gyakorlatilag kihelyezte a vármegyei közigazgatást, úgy hogy eközben minden hatalmat megtartott a kezében. Kijelölte a kolónia két vezetőjét egy pénzügyi és egy műszaki tanácsos személyében. Az otthon maradóknak kitűnő menekülési utat szervezett meg így ezzel a németországi bázissal. A konspiráció olyan magas szintű volt, hogy a bennfenteseken kívül a győriek, a hozzátartozók sem tudhatták, hol vannak a menekültek. A levelek, üzenetek továbbítása több csatornán keresztül történt. A megye vezetője ellátta a magyar kolóniát pénzzel, élelmiszerrel, gyógyszerrel, kórházi felszereléssel, berendezési tárgyakkal, gépjárművekkel. Sajnos pontosan nem tudható, mekkora élelmiszerkészlete volt a városnak, amelyből 2 vagon lisztet kb. 200 embernek kiutalt. A nyílt parancsban fent olvasható anyagi javak — mint később látni fogjuk — csak az egyik vonat — a vármegye által indított — megyei, városi hivatalnokok ellátását szolgálta. Dr. Karsay Árpád feljegyzése szerint a másik szerelvényen, a pártvonaton is volt (több) élelmiszer (négy vagon liszt). Ezt a vonatot a győri polgármester szerint báró Strahlendorff Gyula állította össze. A négy vagon liszten kívül még nagyon sok értéket vihetett magával az a szerelvény, amelyet a nyilaskeresztes párt áhított össze. Ez a párt által indított vonat másodikként indult. Az ostrom után megjelenő városi újságok ezt a szerelvényt gyakran nevezték „aranyvonatnak”. Ezeket az anyagokat a kolónián belül nagyrészt szétosztották. Az, hogy ez nem egyenlő arányban jutott a menekültekhez, azt majdnem biztosan állíthatjuk. Még azt sem gondolhatjuk, hogy a két vonat utasai azonos arányban élvezhették a kivitt javakat. Nem csak élelmiszert, hanem szellemi táplálékot is vitettek ki a szervezők, mutatván, hogy nem remélték a tavaszi visszajövetelt. A könyvek kiküldését utasításban, nyílt parancsban a főispán egyes szám első személyben fogalmazta meg. Érezteti a kiutazókkal, és egyben figyelmezteti is őket, hogy az ő jóvoltából és „óvó, őriző” felügyelete alatt fog Németországban élni a kis közösség. A nyelvtanulásra utaló bekezdése mutatja, milyen elzártságban élt a nemzet, 1920-tól egy korosztály nőtt fel, akik nem tanultak idegen nyelvet. Még a közhivatalok dolgozóinak is gondot okozott németül beszélni. Január 24-én adott hírt az — ebben az időben — egyetlen megjelenő győri napilap a menekült vonatok megérkezéséről. Megjegyzése, hogy most bánhatja az, aki az utolsó pillanatban meggondolta magát, és lemaradt a menekülő vonatról. A kiérkezettek ugyanis rendkívül jó körülmények közé jutottak a vonatot kísérő most visszaérkező „testvér” elbeszélése szerint. A pártvonat utasai egy napot töltöttek Linzben, ahol — az újság számára hírhozó szerint — forró kávéval és teával várták őket. A következő nap jutottak el szálláshelyükre. Itt hasonlóan meleg volt a fogadtatás. A helységek, ahol elhelyezték őket, tiszta és vadonatúj szalmazsákokkal voltak felszerelve. Legnagyobb meglepetés talán az olcsóság és az árubőség volt. Nem volt bombázás, útközben még repülőt sem láttak.140 A Győri Nemzeti Hírlap szinte kizárólag csak a második menekült vonat utasainak életéről közölt híreket. A párt által indított menekült vonattal utazó 15 éves fiú 2012-ben máshogyan emlékezett: Az utazás nem volt könnyű, négy napig tartott. Útközben a vonatnak többször meg kellett állnia a repülőgép támadások miatt. Az út időtartamát akadályoz140 GyNH: 1945. január 24. 2. oldal.-69-
