Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)

A POLGÁRI LAKOSSÁG NÉMETORSZÁGBA TELEPÍTÉSE

ta a vasúti pályák katonai szerelvények miatti túlzsúfoltsága, illetve a mozdony szén és vízszükséglete. Egész úton úgy érezték, az ő szerelvényük nyűg a vasutasok számára. Könyörögni és sorban kellett állni, hogy kapjanak szenet. A vonat tüzelőanyagot vitt magával, ez azonban tűzifa volt a vagonokban elhelyezett kályhák fűtéséhez, a szenet a mozdonyhoz útközben kellett biztosítani. Úgy gondolták, Regensburgban kapnak menedéket, de Regensburgból visszafelé kellett elindulni, és keresni egy helyet, ahol befogadták őket, ugyanis a várost éppen bombatámadás érte. Irlbach volt az első település, ahol végül is nem utasították őket vissza. Straßkirchen és a hozzá közeleső Irlbach faluban volt szabad hely, végül az utóbbi fogadta be őket.141

Több helyen laktak a három év kint tartózkodás alatt. Első éjszakájukat egy istállóban kellett eltölteniük. Első „lakásuk” a „Kari” vendéglő (ahol aztán az emeleti táncteremben 35 fő kapott szállást)142, majd a fogadó előtti téren lévő hentesüzlet hűtőkamrája feletti szoba volt a fedél a fejük felett. Az amerikaiak bevonulása után költöztek az uradalom végén található erdészlak egyik szobájába. Utolsó irlbachi lakhelyük a sörgyár padlásterében kialakított szolgálati lakás volt. A családok nagy része csak 1947-48- ban jött haza. A kolónia jelentős része azonban Németországban maradt. Nagyon kevés munkahely volt a környéken. Az Ackermann uradalomban kaptak mezőgazdasági munkát néhányan. A Posching grófság sörfőzdéje is a csekély számú munkahelyek közé tartozott. Ugyancsak az uradalom erdejében volt lehetőség favágói munkára. A háború vége után az amerikaiaknál konyhai munkalehetőség bővítette még a szegényes kínálatot. Nagyon fontos pénzkereseti lehetőség rejlett, viszont a feketekereskedelemben. A meglévő értékek eladásából megszerzett pénzt aztán az élelem pótlására kellett költeni. Etelt jegyre naponta nagyon kis mennyiséget kaptak. Hetente egyszer jutott hús az asztalra.143 Sör mindig volt, ennek a sörnek kicsi volt az alkohol tartalma. Mindenki sört ivott az ihatatlan víz miatt. Fontos táplálék kiegészítésnek számítottak az erdőben található vadon termő gyümölcsfák.144

Ha az újság híradása és az emlékezés 67 évének megkopott képei után megpróbáljuk a fellelhető dokumentumok figyelembevételével a két kiutazó vonat menekültjeinek sorsát összerakni, akkor a következő történet játszódhatott le. A vonatokat tehát nem Bayreuth, hanem Straubing körzetébe irányították a németek. A győri állomáson — ekkor még csak innen indultak a vonatok - búcsúztatták őket. Négy illetve hétnapi utazás után január 18-én érkeztek meg Irlbachba és január 20-án Straßkirchenbe. A német hatóságok némi huzavona után tehát Irlbach és Straßkirchen145 községeket jelölték ki (vagy csak itt fogadták be őket) számukra lakóhelyül. A két vonat utasai már kezdetektől fogva nem keveredtek, míg Irlbachban a pénzügyi főfelügyelő, addig Straßkirchenben a vármegye tanácsnoka telepedett le szerelvénye utasaival, megosztva az irányítást a két részre szakadt közösség felett, a főispán rendelkezése szerint. 146

141 22. 23. kép 192. oldal.

142 A fogadóban a menekültek száma április közepére már 100 fő volt.

143 24. 25. kép 193. oldal.

144 A menekült fiú visszaemlékezése: lejegyezte a szerző.

145 2. térkép 222. oldal.

146 Az irlbachi kolónia további sorsáról nyert adatokat nagy szerencsének köszönhetem. 2012 augusztusában próbaképpen levelet írtam az irlbachi Gemeindeamt-nak. Rövidesen választ kaptam Herrn Deichlsberger úrtól. Azt közölte velem, hogy ez ő édesanyja (Pálfalvi Gizella) is a győri menekültek között volt. Valamikor turistaként Győrben járt és én voltam a helyi idegenvezető. Megígérte, hogy a Gemeindeamtnál fellelhető dokumentumok kópiáját megküldi-70-