Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)
Forrásközlések - Bagi Zoltán Péter: Egy 1809. január 10-én kelt összesítő az 1799 és 1808 között kiállított győrszigeti újoncokról
Egy 1809. január 10-Én kelt összesítő az 1799 És 1808 között kiállított győrszigeti újoncokról tározott terminus lejártát követően ne írt volna alá, vagy ne kényszerítették volna, hogy aláírjon egy újabb időszakra. A győrszigeti nótárius listáján szereplő személyek közül négy esetében tudjuk, hogy már leszerelt a szolgálatból, azaz egy meghatározott időre kötelezte csak el magát. A harmincegy fő közül az egyetlen huszár éppen az eltávozását töltötte Győr-szigetben az irat készültének időpontjában. Két személy pedig már eddigre meghalt; az azonban nem derül ki esetükben, hogy összecsapásban-e, és ha igen, melyikben. A győrszigeti nótárius által összeállított kimutatásban szereplő négy ezred elnevezése15 miatt ki kell térni az ezredtulajdonos szó jelentésének magyarázatára is, amely tisztség létrehozását a 17. és a 18. század fordulóján, I. Lipót és I. József uralkodása idején a szorító szükség indukálta. Amennyiben ugyanis egy Obristot magasabb rendfokozatba léptettek elő, vagy más tisztségei miatt nem tartózkodhatott zsoldosai mellett - ami igen gyakran előfordult —, akkor a regiment mindennapi irányítását és vezénylését helyettese, az Obristleutnant vette át, akire átruházhatták a jogkörök és privilégiumok egy részét is. Erre példát már a tizenöt éves háború (1591-1606) időszakában is találunk,16 ám a 17. század végére túlzott módon elterjedt. Ennek megszüntetésére a két uralkodó Regiments-lnhaberzSzsx nevezett ki, amivel teljesen elválasztotta a regiment felett ténylegesen parancsnokló, mindennapjait szervező és irányító, vezetését ellátó Obristtói. Az ezredtulajdonosság ezáltal csupán cím, illetve egy tisztség maradt.1' Bár maga az irat több lehetőséget is kínál az elemzésre, a magam részéről ezek közül csak két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni: Mely alakulatokba osztották be az újoncokat? Mit árul el Győrsziget nemzetiségi összetételéről a nótárius feljegyzése? A kimutatás tanúsága szerint az 1799 és 1808 között hadba vonult harmincegy személy három gyalog- és egy huszárezredben szolgált. A mundérba bújtak közül legtöbben — 1799 és 1805 között összesen huszonnégyen - az uralkodó 1798. április 27-én kiadott rendelete alapján a Gyulay, a Nádasdy és Jelacic gyalogregimentek negyedik zászlóaljaiból Veronában létrehozott és a hadrendben 48. számot kapott magyar alakulatba kerültek. Ezt nem tekinthetjük véletlennek, hiszen az ezred hadkiegészítésére Sopron, Zala és a környező vármegyékben került sor. A következő évben, 1799-ben az újonnan felállított és az észak-itáliai hadszíntéren állomásozó alakulat ezredtulajdonosa Philipp Freiherr von Vukassovich altábornagy lett, míg a regiment tényleges vezetése - az iratban szereplő időszakban — Franz de Baut alezredesre, Friedrich Freiherr von Bianchi és Franz Brusch von Neuburg ezredesre hárult.18 Az újoncok közül 1808-ban négyen gróf Sztáray Antal táborszernagy 33. magyar gyalogezredébe kerültek. A regimentet, amely a napóleoni háborúk alatt először szintén Észak-Itáliában, majd német területen szolgált, az uralkodó által 1741. október 21-én kiadott pátens értelmében állították fel. Az ezredtulajdonosságot Sztáray 1791-ben kapta meg. Hadkiegészítési területeként a Duna jobb partján és a nyugati határszélen elterülő vármegyék településeit jelölték ki. Az iratban szereplő időszakban az ezred tényleges vezetését Joseph Hoffmeister ezredes látta el.19 15 Magukkal az ezredekkel később még külön foglalkozom. 16 Bagi 2011. passim. 17 Újhelyi 1914. 44., 127-128.; Nagy-L. 2013. 33-34. 18 Wrede 1898. 452-454. 19 Wrede 1898. 352-356. 109
