Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)
Forrásközlések - Bagi Zoltán Péter: Egy 1809. január 10-én kelt összesítő az 1799 és 1808 között kiállított győrszigeti újoncokról
Bagi Zoltán Péter A kimutatás tanúsága szerint szintén a gyalogsághoz, Paul Freiherr von Davidovich táborszernagy 34. magyar gyalogezredébe20 került két személy 1807-ben. Az ezredtulajdonosságot 1804-ben megkapó Davidovich regimentjét az uralkodó 1733. november 17-i pátense alapján állították fel. Az ezred toborzási helyéül Pest és Debrecen vidékét jelölték ki, ám az 1781. évet követően az alakulat hadkiegészítésére a Duna jobb partján elterülő vármegyékben (elsősorban Fejérben és Veszprémben) került sor. A Győrszigetből újoncozott gyalogosok 1809-ben lengyel területen harcoltak.21 A győrszigeti kimutatásban találunk egyetlen egy huszárt is, aki 1801-ben állt be a „legmagyarabb fegyvernembe”. Az uralkodó 1798. április 28-i pátense által felállított ezred tulajdonosa 1801-ben Johann Baptist Josef Adam Johann Nepomuk Aloys Franz de Paula von und zu Liechtenstein tábornagy lett. A hadrendi besorolásban 7-es számot kapott és német földön harcolt regiment vezényletét 1801 és 1807 között Meskó József, majd őt követve 1813-ig Vlasits Ferenc ezredes látta el.22 Zsebedics József a győrszigeti plébánia 1712 és 1951 között vezetett Historia Domusát feldolgozó munkájában kihangsúlyozta, hogy „a lakosság zömét a Habsburgok alatt csak egy időben alkották magyarok, ti. a XVII. század végén, midőn a hódoltsági területekről nagyobb számban telepedtek át a városba [Győr] és annak közvetlen környékére magyarok. Ez azonban rövid ideig tartott; mert mind a megelőző, mind az utána következő korszakban ismét a németek voltak túlnyomó számban. [...] Német volt a lakosság nagyobb része akkor is, midőn a plébánia megalakult. A német nyelv uralmát mutatja, hogy a XVIII. század végéig alig van plébános, aki a magyar nyelvben igazán járatos volna”.23 Az általunk vizsgált 1809-es kimutatásból is azt olvashatjuk ki, hogy a németajkúak ekkor még többségben voltak a településen, hiszen a harmincegy újoncból csak nyolcról feltételezhetjük, hogy a magyarsághoz tartozott. Összegzésként három fontos megállapítást tehetünk, amelyek egyben a további kutatások irányát is meghatározhatják. Egyrészt a döntően németek, valamint magyarok és zsidók lakta, a győri püspök birtokában lévő településről besorozott harmincegy fő meglehetősen soknak tűnik. Arányaiban ez már a világháborúk hadba vonulóihoz mérhető. Azt is joggal feltételezhetjük - mivel a sorozás annyi embert érintett —, hogy a hadba vonulók kilétéről sorsolással döntöttek. Másrészt minden ezred részére egy pontosan meghatározott hadkiegészítési területet jelöltek ki. Ennek ellenére a győrszigetiek három olyan gyalog- és egy huszárregimentbe kerültek, amelyeknek a sorozási területei közé nem tartozott Győr vármegye. Ez azt jelenti, hogy ezek a „körzethatárok” a hadsereg feltöltésének szorító szüksége miatt a gyakorlatban nem sokat számítottak. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a kényszer által elmosódott határokkal van dolgunk ezen esetekben. Harmadrészt Szigethy a vélhetőleg sorsolással kijelölt Csány helyett vállalta át a szolgálatot 200 forintért. Minden valószínűség szerint az ügyletről szabályos szerződés készülhetett. 20 A francia háborúkban ebben az ezredben szolgáló tisztek archontológiáját lásd: Nagy-L. 2021. 21 Wrede 1898. 359-363. 22 Wrede 1901. 266-268. Érdekességként jegyzem meg, hogy az Észak-Itáliában állomásozott ezred 1848-ban nem tért vissza Magyarországra, hanem a császári-királyi haderő kötelékében harcolt. 23 Zsebedics 2004. 49-50. no
