Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)

Forrásközlések - Bagi Zoltán Péter: Egy 1809. január 10-én kelt összesítő az 1799 és 1808 között kiállított győrszigeti újoncokról

Bagi Zoltán Péter

nem véletlenül — feltüntették a foglalkozásukat is. Johann Stern a szűcsmester, míg Johann Schmid a helyi kovácsmester legényeként élte mindennapjait, mielőtt felcsapott volna gyalogosnak; a magyar Kovács József pedig Mihályiban volt kocsis. A listán szereplő többi személy státusza ismeretlen marad; ám azt joggal feltételezhetjük, hogy őket - társadalmi vagy gazdasági szempontok alapján — „nélkülözhetőnek ’ ítélték. A harmincegy hadba vonult közül az első tizenháromnak, akik 1799 és 1801 között álltak szolgálatba, még a keresztnevét sem jegyezték fel. Ez azért különös, mivel már a 16. században a hadbefogadó megkövetelte a toborzóktól, hogy a csalások és visszaélések elkerülése végett a felfogadottak teljes nevét, sőt származási helyét, az adott előleg (a gyalogságnál Laufgeld, a lovasságnál Anrittgeld) összegét, valamint a rendelkezésükre álló fegyverzetet és felszerelést is tüntessék fel a mustrajegyzékben.9 Ez a 18-19. század fordulójára sem változott. Sőt, a sorozott hadseregek megjelenését megelőzően is az elkészített lajstromokba egyre több adatot tüntettek fel a mundérba bújtatottakról.10

Fel kell hívnom még a figyelmet az irattal kapcsolatban egy érdekességre. A korszakban megengedettnek számított a helyettesállítás. Szigethy Pál is ilyen módon csapott fel gyalogosnak egy bizonyos Csány helyett. A helyettes állításánál a toborzó hadbiztosnak ügyelnie kellett arra, hogy az újonc ne csavargó, hanem olyan személy legyen, akit szabadságolni lehet, azaz hazatérhet otthonába.11

Ezen a ponton eljutottunk egy újabb fontos kérdéshez; meddig kellett az újoncnak fegyverben maradnia? Az Udvari Haditanács kancelláriája által kiadott felfogadó iratokban {Bestallungokba.n) meghatározták, hogy a zsoldba fogadottaknak három vagy hat hónapig kellett szolgálniuk. Ennek ellenére már a tizenöt éves háború időszakában rendszeresen előfordult — főként a vallon, francia, lotaringiai és itáliai regimentek és lovas kompániák esetében —, hogy akár több évig is fegyverben álltak. A szolgálat után a zsoldosokat elbocsátották, majd ezt követően akár más hadúr szolgálatába is szegődhettek.12 A toborzottaknak ez a fajta szabadsága a 17. század folyamán eltűnt. A hadügyek irányítói már nem csupán néhány hónapra, vagy a hadjárat végéig, hanem lehetőség szerint élethossziglan akarták szolgálatban tartani a kiképzett és trenírozott regrutákat. Ennek megfelelően az 1777- ben kibocsátott Capitulations-Normale rendelet értelmében az uralkodó királyságaiból és tartományaiból származó legénység már élete végéig vagy megrokkanásáig szolgált. Ezzel szemben a külföldi zsoldosok csak egy meghatározott időre kellett, hogy aláírjanak.13 A Magyar Királyságban kiállított ezredekben szolgálók is élethosszig vagy megrokkanásukig maradtak a „császár egyenruhás szolgái”.14 Ez alól kivételt képezett az 1802 és 1807 közötti időszak. Ekkor meghatározott évekre (a gyalogságnál tíz, míg a huszároknál tizenkét év) vagy a háború végéig kötöttek szerződést a hadba vonulókkal. Ezt nevezték a korszakban kapitulációnak, azaz megegyezésnek. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy a megha9 Bagi 2011. 161.

10 Lázár 2021. 792.

11 Balogh 1983. 9.

12 Bagi 2011. passim.

13 Balogh 1983. 7.; Lázár 2021. 782., 788.

14 Lázár 2Q2\. 788.

io8