Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Borbély Tamás: Érvek, viták a medvei Duna-híd létesítése és az 1938. évi közigazgatási változások kapcsán
BORBÉLY TAMÁS Moson vármegye a trianoni béke következtében rendkívüli sérelmeket szenvedett el. Területének mintegy 50 százalékát elveszítette, ezek túlnyomó többsége Ausztriához került.12 A közigazgatási rendezés ugyancsak kedvezőtlenül érintette a vármegyét: az 1923. évi XXXV. te. és annak 187706/1923 B.M. számú végrehajtási utasítása értelmében kimondták Moson megye Győr vármegyével (és Pozsony vármegye „töredékeivel”) történő ideiglenes egyesítését 1924. január 1-jei hatállyal, „Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék” néven.13 Az új közigazgatási egység székhelye Győr lett. A csonka vármegyék székvárosai közül így Magyaróvár volt az egyetlen, mely megyeszékhelyi rangját elveszítette, s megyéjét is megszüntették.14 A vármegye társadalma számára a „mindent vissza” jelszó így nem csupán az elveszített területek visszaszerzését, hanem a vármegyei függetlenség visszanyerését is magában foglalta. A magyaróváriak napirenden tartották az önállóság kérdését, miközben a közigazgatási függetlenség „büszkeségének” hangsúlyozása mellett a vármegye megcsonkításának negatív gazdasági következményeire rendszeresen felhívták a figyelmet. Utóbbi központi üzenete szerint az egykori Moson vármegye agrártermékeinek legfontosabb felvevő piacai (Bécs, Pozsony) vesztek el, ami nehéz helyzetbe sodorta a területen élőket. Gallasz Rudolf országgyűlési képviselő 1933. március 22-én a következőképpen foglalta össze sérelmeiket: „Szigetköz népe a múltban is ezen termények termelésével foglalkozott és az értékesítés szempontjából is nagyon jó helyzetben volt, amennyiben Magyaróvár és Pozsony piaca majdnem összes terményét felvette. Sajnos, Pozsony piaca elveszett és hozzá Magyaróvár piaca annyira legyengült, közintézményeit elveszítette, a gyárak becsuktak, viszont az ország fő fogyasztópiacától, Budapesttől annyira távol vannak, hogy a fuvardíjak miatt sem versenyezhetnek ezen a piacon.”15 A térség országgyűlési képviselője, Lang Lénárd 1937. április 30-án ugyanerről a problémáról beszélt az Országgyűlésben: „Aki ismeri az ottani viszonyokat, az tudja, hogy az a vidék valamikor igazán virágzó része volt az országnak. Hiszen azelőtt Bécsnek és Pozsonynak, ennek a két hatalmas piacnak közelségét élveztük, melynek hatása alatt ezen a vidéken tényleg örvendetes virágzás állott be. Ma, a trianoni béke óta, amióta ezek a piacok el vannak tőlünk zárva, szomorú sorvadásnak indult ez a vidék. Magyaróvár, amely valamikor virágzó város volt, teljesen elsorvadt.”16 A gazdasági nehézségeket a nemzetiségi kérdéssel szoros összefüggésben tárgyalták, ezzel is igyekezve a terület függetlenségének kérdését több szempontból megvilágítani. Pintér László kanonok, országgyűlési képviselő, Nyugat-Magyarország elszakadásától tartva így foglalta össze a terület sérelmeit: „Kell, hogy a magyar kormányt aggassza, hogy előretolt tornyai: Sopron, Mosón, Magyaróvár gazdaságilag megbénulnak. Szent István politikája kell, hogy örök figyelmeztetője maradjon minden kormánynak. Szent István a határszélre telepített és megerőszáz ember megélhetése került veszélybe Moson megye egykori központjában. A környék viszonylagos fejlettsége (működő ipara és jól termelő mezőgazdasága) mindazonáltal kiegyenlítőleg hatott a nehéz helyzetbe került megyében”. Tóth 2006. 123. 12 Vas vármegye területének 34 százalékát, Sopron vármegye területének 45 százalékát csatolták el. Tóth 2020. 167. 13 Tóth 2020. 246. 14 Tóth 2020. 246. 15 Országgyűlési Napló 1931. 14. köt. 238. 16 Országgyűlési Napló 1935. 12. köt. 392. 92
