Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Borbély Tamás: Érvek, viták a medvei Duna-híd létesítése és az 1938. évi közigazgatási változások kapcsán
I sített gyepűkkel védte az ő országát. A trianoni összeomlás óta szerzett keserű tapasztalatok s a lehetetlen trianoni határ kell, hogy méginkább figyelmeztesse a magyar kormányt ebbeli kötelességére.”17 Az egykori Moson vármegye sérelmes helyzete tehát ismert volt az 1920-as és az 1930-as években. Az is egyértelműnek tűnt, hogy érdemi területi, közigazgatási változásra — az „egyelőre egyesített vármegye” felszámolására — kizárólag a trianoni határok módosítása esetében nyílhatott lehetőség. Ehhez 1938 őszéig kellett várni, amikor az első bécsi döntés értelmében jelentős magyarlakta területek kerültek Csehszlovákiától Magyarországhoz. A november 2-án kihirdetett határozat értelmében az egykori Pozsony vármegye számottevő részét Magyarországhoz csatolták - Pozsony viszont maradt a szomszédos állam területén. A Pozsony nélküli Pozsony vármegye (elsősorban a Csallóköz) lehetőségnek tűnt a történelmi múltjára és korábbi „függetlenségére” büszke Magyaróvár számára. Győr előbb lépett a medvei Duna-híd létesítése ügyében, az első erre vonatkozó terveket szinte a bécsi döntés napján az illetékes miniszter asztalára tették. A Mosonvármegye című lap november 6-án lelkesítő hangvételű cikkében arról számolt be, hogy a győriek mozgalmat indítottak a medvei híd érdekében, így nekik is meg kell kezdeni saját mozgalmuk megszervezését, egy dunaremetei állandó vashíd, és hosszabb távon a Magyaróvár-Dunaszerdahely—Galánta vasútvonal kiépítése ügyében.18 A mosoniak a következő hetekben jól kidolgozott érvekkel és széles körű társadalmi támogatottság mellett igyekeztek „saját hídjuk” és végső soron önálló vármegyéjük mellett harcolni. Társadalmi szempontból a mosoniak a növekvő német befolyással szembeni ellenállást, a vármegye „magyarságának” megerősítését hangsúlyozták, ami az Anschluss utáni időszakban valóban kiemelt jelentőséggel bírt.19 A központ nélküli Pozsony vármegyét közel színtiszta magyar tömbként kezelték, amelynek beolvasztása révén — igaz részben új területeken - másfél évtized után megalakulhatott volna az „ezeréves” Moson vármegye. A visszatérő csallóközi települések magyar többsége hivatott tehát ellensúlyozni a Moson vármegye területén maradt németek által jelentett — vélt vagy valós — fenyegetést. Ez az érv egyébként Moson és Magyaróvár egyesítése kapcsán is hangsúlyos volt: egy magyar végvár létrehozása szükséges a német tömb árnyékában. A Magyarság című lap 1938. december 3-án így értékelte mindezt: „Moson és Magyaróvár a legutóbbi napokban mondotta ki közigazgatási egyesítését, hogy a határszélen erőteljesebb gócpontot teremtsen.”20 Az igazgatási infrastruktúra megléte szintén nem volt elhanyagolható szempont, egy felhívás szerint „most az elárvult székhely és vármegyei székház készen várja az új közigazgatást”.21 Moson vármegyei részről a legnagyobb hangsúlyt az agrárközponti jelleg, a Csallóköz hasonló gazdasági szerepe kapta. Azt is hamar felismerték, hogy a visszacsatolást övező eufória mellett a csallóközi gazdák nehéz helyzetbe kerültek, hiszen legnagyobb felvevőpiacaik, Po-ÉRVEK, VITÁKAMEDVEIDUNA-HÍDLÉTESÍTÉSEÉS AZ 1938. ÉVI KÖZIGAZGATÁSI VÁLTOZÁSOK KAPCSÁN 17 Országgyűlési Napló 1931. 13. köt. 254. 18 Mosonvármegye 38. évf. 77. sz. (1938. november 6.) 2. 19 Az 1910-es népszámlálás alapján a vármegye német többségű volt, lakosainak 55 százaléka mondta magát németnek, míg a magyarok aránya 35, a horvátok aránya 9 százalék volt. Bár Trianonnal a németek által lakott települések jelentős része Ausztriához került, így is számottevő német kisebbség maradt a vármegye területén. 20 Magyarság 19. évf. 274. sz. (1938. december 3.) 4. 21 Mosonvármegye 38. évf. 77. sz. (1938. november 6.) 2. 93
