Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Vajk Borbála: „Ki hamar ád, kétszer ád!” A győriek összefogása az 1838-as nagy dunai árvíz károsultjainak megsegítésére
Vajk Borbála „Ki hamar ád, kétszer ád!” A GYŐRIEK ÖSSZEFOGÁSA AZ 1838-AS NAGY DUNAI ÁRVÍZ KÁROSULTJAINAK MEGSEGÍTÉSÉRE A Városi Levéltár anyagában az 1743—1848 közötti időszakból fennmaradt 31 doboz szálas irat, mely A város magánokiratai nevet viseli, értékes iratok sokaságát tartalmazza.1 Ezek leginkább a város tisztségviselői2 által a tanácsnak benyújtott jelentéseket, kérvényeket ölelik fel; de előfordulnak köztük egyházi vagy magánszemélyek beadványai is. Általában egymástól függetlenül, a várost érintő ügyekkel foglalkoznak, azonban — természetesen — egy-egy nagyobb horderejű dolog kapcsán több beadvány is keletkezhetett. Ilyen jelentős esemény volt a reformkori anyagban többször előforduló 1838-as nagy dunai árvíz. Mivel a magánanyag iratai a tanácshoz szólnak, ezért összefésülhetőek az ebben a fondban található, egykorú Tanácsülési jegyzőkönyvekkel,3 így két forrásból is meríthetünk egy-egy esemény vizsgálata kapcsán. Szintén felhasználhatóak a munkában a Pressburger Zeitung pozsonyi német nyelvű lap számai, amelyek tudósítottak az árvíz lefolyásáról és a mentésről, valamint a jótékonykodáshoz kapcsolódó eseményekről nemcsak Pozsonyból, hanem az egész ország területéről. Magyarország fekvéséből adódóan az árvizek mindig is jellegzetes természeti katasztrófái voltak az országnak; az aszályok, illetőleg a különböző járványok mellett.4 A Dunán átlagosan 10—20 évenként vonult le egy-egy jelentősebb árvíz, ezek nagyrésze azonban az épületekben, emberéletekben ritkán okozott kárt, inkább csak a termést károsította. Az ország területén tehát a kisebb áradások gyakoriak voltak, „a nagymértékű, lokális méreteken túlnövő katasztrófák azonban ritkák”.5 Gyakorta 40—50 év is eltelt két, igazán pusztító árvíz között. Ezért a 19. század elejének embere sem technikailag, sem tudatilag nem volt felkészülve egy-egy ilyen nagyobb katasztrófa elleni védekezésre.6 Az 1770-1880 közötti időszakban a Dunán mindössze az 1775. és az 1838. évi árvizeket tekinthetjük olyannak, amely „ténylegesen túllépte a lokális katasztrófa méreteit”.7 Utóbbi árvíz az évente általában kétszeri, késő télen-kora tavasszal, illetve nyár elején szokásos vízszintemelkedések közül az előbbi volt, melyet - mivel a víztömeggel legtöbbször jégtáblák is sodródtak - jegesárnak neveznek.8 Ez végzett nagy pusztí-1 GyMJVL Győr Szabad Királyi Város Tanácsának iratai. A város magánokiratai 1743-1848. IV. A. 1056. dd. 2 Említett tisztségviselők például: polgármester, főhadnagy, kapitány, helyettes kapitány, majoroki hadnagy, szónok, számvevő, adószedő, tiszti ügyész, városi kamarás, árvákra ügyelő tiszt, városi doktor stb. 3 GyMJVL Győr Szabad Királyi Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek. IV. A. 1056. a. 4 Faragó 1988b. 13. 5 Faragó 1988b. 14-15. 6 Faragó 1988b. 14-15. 7 Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1876-os jegesár Győr vármegyében nagy pusztítást végzett. Áldozó 2016. 634-637. Az 1876-os árvizekre: Nagy 2007. 8 Áldozó 2016. 633. A szerző megemlíti, hogy Győr környékén sokszor nem ezekben a megszokott időpontokban 55
