Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
A POLGÁR, A ZSELLÉR ÉS A JOBBÁGY falu szavunk ugyanis elsődlegesen azt a földterületet jelentette, ahol az ott élők háza/laka - lakhelye, hazája - épült.* 81 A város (oppidum) tehát eredendően olyan falu {villa) volt, amely várral rendelkezett, ha pedig önálló egyházi és világi közösséget formált, akkor egyben civitasnak számított.82 Jól példázza mindezt, hogy a privilégiumokat, amelyeknek ugyan lehetett területi vonatkozása, sosem a helyrajzi értelemben vett város, hanem annak polgári közössége kapta, mint Győr esetében.83 Az így elnyert jogokat és kötelezettségeket pedig nem a mindenkori Győr területén élő bármely embercsoport élvezte, hanem azon közösség és annak jogfolytonos leszármazói, amely az adományban részesült. A korabeli közösségközpontú szemlélet talán legvilágosabb példája Verbőci Hármaskönyvében olvasható, aki a possession olyan birodalomnak84 írta, amelynek bárminemű ingó és ingatlan dolgát valaki az uraságáért, hasznáért és gondviseléséért tart és igazgat.85 Egyszerűbben megfogalmazva a nemes, egyébiránt a possessio szó etimológiai értelmének megfelelően, egy város vagy falu földjének jövedelmét és hasznát (ingatlanigazságának ingóigazságát), az ott élő közösség feletti uraság, avagy ispáni birodalom tisztességéért tartotta. A fentebbi értelmezés szerint a város (civitas, oppidum), de ebben a vonatkozásban bármely falu {villa) közösségét is elsődlegesen - miként Verbőci is írta - a polgárok egyessége hozta létre, azért, hogy „egy arányú törvénnyel élnének és egy arányú méltósággal bírják egymást”.86 A közösség élén világi értelemben {civitas) pedig annak valóságos fejekörülmények ismerete nélkül nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem volt város. Továbbá nem a terminológia bizonytalanságát, hanem a kettős jogviszonyt jelzi, miszerint a civitas egyben velài is volt. A kanizsai uraság oppidumiX (Szepetnek, Becsehely, Gelse) rendszeresen előfordultak villaként, magyarul faluként és városként is. Gelse polgárai 1559-ben magukat várasnak mondták, míg 1565-ben falunak, de 1584-ben, mint 1566 után elpusztult város (markt) szerepelt az urbáriumban, holott a korábbi urbáriumokban minden esetben possessiontk vagy viliantik írták. 1559: MNL OL E 185 13. d. Gelsei polgárok — Nádasdi Tamásné nr. 1., 1565. MNL OL P 507 IV. IV. nr. 10., 1584: MNL OL E 156 a. fase. 84. nr. 44. 81 TEsz I. 836-837. 82 Szemléletes példa minderre a hadbeli főhadnagyok tisztségének a legalsó foktól a legfelsőbbig egymásra épülő viszonyrendszere. A főhadnagy ugyanis egyben az alá tartozó hadnagyságok egyikének hadnagya, valamint a hadnaeyságán belül a hadnagyi lovagi szer főlegénye is volt. Bari 2019. 42., Baci 2021. 83 Weisz—Zsoldos 2019. 237-256. 84 Korábban Engel Pál is megjegyezte, hogy a possessio nem a mai fogalmaink szerinti birtokot (ingatlantulajdont), hanem az emberek feletti uralmat jelentette. Engel 1988. 7. Még a 16. században is a hétköznapi magyar levelezésekben ebbéli vonatkozásban leggyakrabban a birodalom szót használták, mégpedig valakik feletti uralom értelemben. Ritkán előfordult már a birtok szó is, de többnyire azonos jelentéstartalommal. A Szenyér vártartományához kívánt falvak kapcsán így írt 1555-ben Csányi Ákos Nádasdi Tamásnak: „Lene király ü felséke parancsolatjából Szenyérhez való birodalom, kibűi szolkálhasanak ez maradék fűidnek. ”MNL OL E 185 7. d. Csányi Ákos - Nádasdi Tamás nr. 89.; TEsz I. 303-304. 85 „ Ubi sciendum, quod possessio dupliciter accipiatur Primo quidem pro dominio, usuque ac gubernatione alicuius rei mobilis vel immobilis. Et hoc modo dicitur possessio, quasi pedum positio in usum ac dominium ipsius rei, quam quis realiter tenet et gubernat. ” Verbőci 1611. I. 24. (45—46) 86 Corpus statutorum I. 262.; Verbőci a szabad városokról szólva a rá jellemző tárgyalási mód szerint, először általános értelemben, némi etimológiai fejtegetésen keresztül elmagyarázta, mi is tulajdonképpen a civitas. Hasonlóképpen, mint a possesiot. Verbőci 1611. I. 24. (45—46). Elsőben a latin civitast, mint közösséget, a polgárok egyességét, másodsorban pedig ugyan a szabad városok vonatkozásában, de a magyar város szó általános helyrajzi alapjelentését ismerteti. Verbőci csak ezután tért rá arra, hogy a jó életre szabadságolt polgárok sokasága — a már konkrét szabad civitas - egy-egy önálló közösséget alkot, melyek azonban kiváltsá25
