Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
SZATLÓCZKI GÁBOR delme, az ispáni birodalmat, azaz uraságot tartó nemes vagy egyház, közvetlenül pedig a képebeli ispán, valamint a község saját bírája, míg egyházközösségi vonatkozásában annak polgárai (cives parochialis) felett a plébános gyakorolt joghatóságot.87 Mindezek alapján pedig a középkori Győr — az elnevezések ellenére is — nem városrészekből állt, hanem különálló, részben vagy egészében független polgári közösségekből, melyek önálló joghatósággal, törvényekkel, kiterjedéssel és határokkal bírtak. Polgára ugyanis egy polgári közösségnek (velài, civitas) volt, nem a helyrajzi értelemben vett Győrnek. Másként az 1518-as adójegyzékben sem szerepelhettek volna külön-külön az egyes velálok/ bíróságok. Jó példa a fentebbiekre Királyfölde városa, mely a 15. század második felére oppidum ként már fizikailag is elkülönült Győrtől, lévén önálló városként saját elhatárolt kerítéssel/palánkkal bírt.88 Hiába ismert azonban 1518-ból az összes, önálló bíróságot gaik és szokásaik tekintetében különböznek. Verbőci 1611. III. 9. (463—464). Verbőci ezen sorait a történeti kutatás úgy értelmezte, hogy a jogi értelemben vett városok csak a fallal körülvett és felsorolt települések voltak, az ellentmondásokat pedig gyakran egymásnak és a használt fogalmak jelentésének is ellentmondó modern szempontrendszerek - mint Kubinyi András kiváló, de erre a célra alkalmatlan „központi hely” elmélete - felállításával és használatával kerülte ki. Kubinyi 2004. 1-30. A szakirodalom összegzésére lásd Lakatos 2019. 13. A nyilvánvaló félreértelmezés Verbőci általánosító megfogalmazásából fakad. A bevezető fejtegetés ugyanis általános értelemben a latin civitas fogalma szerint minden polgári közösségre igaz (pl. Kolozsvár, Győr, Sárvár, Keszthely), ahogyan a magyar város szó helyrajzi meghatározása is oly tág, hogy az lényegében ugyancsak minden városra, így az oppidumo\tri. is érvényes. Az oppidum külön meghatározása vélhetően azért hiányzik Verbőci munkájából, amiért a várak, kastélyok, falvak és egyéb épületek, illetve helyrajzi egységek leírása is. Más szóval Verbőci a magyar város fogalmat helyrajzi értelemben definiálta és értette. Amiért mégis leírta, tudniillik a középkorban a város már kettős értelemmel bírt, így az elsődleges, pusztán helyrajzi értelem mellett, az elnevezés maga átvonódott a közösség elnevezésére is. Hasonló jelenség játszódott le a velài és a falu/város esetében is, ahol a 16-17. századra a korábban szűk jelentésű velài helyett már a falu/város szóval (ugyancsak szűk értelemben) írták a település polgári közösségét. Az 1511-es vásárhelyi urbáriumban az egyik közösséget velálnak, a másikat falunak írták. Hovatovább az iratban velálként éppen Vásárhely városa (oppidum) szerepel. DL. 107872. 87 Kubinyi 1991.26-46. Verbőci feltehetően éppen azért szólt külön a szabad városok polgári közösségeiről, mert azok a szabad jelzőnek megfelelően abban különböztek a többi, különféle várostól, hogy a nemességhez és az egyházhoz hasonlóan uraságot tartottak. Másként ezen városok nem a városi mivoltukban emelkedtek ki, és nem is a polgárságuk egyéni jogállása miatt, hanem a communitas szabadsága okán. Ez a szabadság azonban csak testületileg illette a közösséget, és csak annak urasága területén. Verbőci 1611. III. 9. (464). Másként fogalmazva a szabadsággal rendelkező közösség egyeteme, mint „önálló jogi személyiség” testületileg nyerte el az „országrendiséget”, nem pedig a polgárok, mint egyének. Kubinyi 2006. 51-61. Elvben a szabad városok polgárai egyénenként a király jobbágyai voltak, azonban különféle szabadságaik okán nem szolgáltak jobbágyként. Kubinyi 1979. 16-17., Kubinyi 2006. 59. Ugyanakkor a szabadosság más uraságok polgáraihoz hasonlóan ez esetben sem jelentette az adó és hadkötelezettség alóli mentességet. 88 Királyfölde a forrásokban oppidum\ténx. szerepel, tehát a Verbőci által leírt magyar város fogalom szerint a szükséges „oltalmakkal” bírt. Elvben mezőváros is lehetett volna, de még épületlensége esetén is valami módon őrzött város kellett, hogy legyen. Az oppidum fogalma ugyanis a praesidium szinonimájaként, leegyszerűsítve annyit jelent, hogy „(be)lépés/láb elé” vetett „akadály”: op-pedo. EDL 2008. 430-431. Bár a városok többségéről tudjuk, hogy falakkal, árkokkal, sorompókkal vagy kapukkal védték, de az oppidum egy állandó strázsával is megvalósulhatott. Lásd Egervár. Srágli-Vándor 2000. 158-171. Szatlóczki 2016. 23—27. Szakály Ferenc, és újabban Lakatos Bálint is, a mezőváros fogalmát (falak nélküli nyitott város) Csizmadia Andor nyomán tévesen az összes oppidumtz értette. Csizmadia 1962. 5-6., Szakály 1995. 13., Lakatos 2019. 11-12. Ennek okán az épületien mezőváros is épp olyan oppidum volt, mint a többi város, mivel, ha rendes fala vagy árka nem is, de pl. a vásártartási jog esetén, volt saját állandó őrsége. Más szóval akadályt állítottak a belépés elé. Mindez a magyar váras szó jelentésével sincsen ellentmondásban, mivel az 26
