Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
A POLGÁR, A ZSELLÉR ÉS A JOBBÁGY sággal, másként sessiovai bíró polgárok alkottak.15 Ez utóbbi csoport bázisát jelentette az egyes közösségekben — egyházi és világi értelemben - polgárjogot nem nyerő, abban csak házzal, avagy házrésszel bíró zsellérek tömege, valamint a lakosok (subinquilinus) és egyéb szolgák széles rétege is, amely azonban lényegében többnyire az őket tartó polgár, vagy zsellér alávetettségében élt a velálon belül, vagy kívül.16 A két társadalmi réteg, a nemesek országa és a polgárok közössége élesen elkülönült egymástól, mind törvényeiben, szabadságjogaiban és kötelezettségeiben, azok között pedig csak különös királyi kegy — nemesség és/vagy birodalom adományozása — révén nyílt alkalmi átjárás.1 A polgár és a zsellér jogállására18 talán mindközül a legszemléletesebb példa a Trencsén megyei Beszterce oppidum évszázados előzményekre visszamenő, 1506-ban kelt rendtartása. Eszerint kizárólag a város akkor éppen 52 házát és a hozzátartozó helyföldeket birtokló polgárok {cives) bírtak választójoggal, közülük került ki a bíró, illetve az esküdtek.19 Az ingatlanigazsággal nem rendelkező kertbeliek (ortulanus), avagy a zsellérek és az egyéb lakosok nem választhattak, sőt külön megtiltották nekik a városi gyűlésen vagy a tanácsüléseken való részvételt.20 Úgyszintén csak a házzal bíró polgárok fizettek helyadót az uraságnak, illetve ők gyakorolhatták szerjárás szerint a bor-, vagy sörkimérés jogát is. Mindezek alapján Beszterce város lakossága a fentebbiek szerint alapvetően két csoportra különült el. Elsőben a sessioV. ingatlan birtokigazságával és az abból fakadó különféle kötelezettségekkel tartozó és jogokkal bíró polgárokra, másodsorban pedig a zselléreknek nevezett lakókra, akiknek ülésük, avagy községbeli ingatlanigazságuk nem, csak házuk, vagy házrészük volt. 15 Az adóköteles sessiokkal rendelkező birtokosokat nevezi polgárnak Csányi Altos 1563-ban: „Azfalu bírája ne eskügyék, hanem két fél szomszégyával minden polkár, kinek VI forint érű morhája nicsen. ” Csányi Ákos, Kanizsai Orsolyának 1563. szeptember 12. Pozsony. MNL OL E 185 Csányi Ákos - Kanizsai Orsolya nr. 26. 16 A szabadföldi zsellérházak és kertek, avagy a velálon kívüli zsellérhelyek ingatlanigazság hiányában nem voltak igazi ülések, hanem azok továbbra is puszta jobbágyi helyföldnek számítottak. Éppen az ingatlanigazság hiánya miatt, az ilyen sessiokat a közbecsűben sem vették figyelembe. Verbőci 1611. I. 133. (227) A Sopron megyei Szentmiklós városával közös bíróságot alkotó Szerdahelyen 1592 előtt amiatt támadt bonyodalom, hogy Nádasdi Ferenc azokat a puszta helyföldeket is Megyeri Imrének adta, melyeken a szabadföldi zsellérházak épültek. Megyeri pedig azon módon birtokba is vette a földeket és a zsellérházak kertjeit kiszántatta, majd káposztával ültette be.MNL OL E 185 9. tétel nr. 212. 122. 17 „... quod omnis nobilitatis et possessionariae collationis plenaria potestas in principem nostrum translata sit, ” Verbőci 1611.1. 10. (16); „Sciendum ulterius, quod veri nobiles etiam alio modo et absque iurium possessionarium donatione fiant et creentur, dum videlicet princeps noster, quoscunque plebeae conditionis homines a rusticitatis et ignobilitatis servitute sequestrando, et eximendo, in coetum, ac collegium, numerumque verorum regni nobilium aggregat et ascribit. Tales etiam sinepossessionaria collatione, veri nobilis reputantur. ” Verbőci 1611. I. 6. (10). 18 Az ingatlan nélküli házas ember alapjelentésű zsellér szó idővel a társadalmi jogállást jelölő elnevezéssel párhuzamosan egy rájuk jellemző szolgálati forma neve is lett, de a két, azonos szóval írt fogalom nem teljesen fedte egymást. Ennek legegyszerűbb példája, hogy a jobbágyhelyet nem tartó polgárok is szolgálhattak a zsellérek módján, de a velálon belüli és kívüli ingatlanigazság nélküli házakat bíró zsellérek nem nyertek polgárjogot. Hasonlóképpen majd mindegyik jobbágy polgár volt, de nem minden polgár volt jobbágy. Szatlóczki 2019b. 19 „In quolibet anno iudex et iurati solummodo de illis quinquaginta duobus eligantur et non aliis. ”Podmaniczky I. 246. (470-477.) 20 Beszterce rendtartásában a zsellérek: „... inquilinos sive ortulanos, domus tantummodo habentes, non tamen aliquas terras usuales colentes ... ”Podmaniczky I. 266. (518-519.), DL 21673. 11
