Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
SZATLÓCZKI GÁBOR Hasonlóképpen a birtokigazságból eredő adófizetés és a szolgálat alapján határozták meg önmagukat a kanizsai oppidum polgárai is. Az 1565-ben írt panaszlevelüket mint „Az kanisai polgárok fejenként” írták alá, és a könyörgésükből az is kiderül, hogy pontosan mit is értettek a kanizsai polgárságon. A cenzus egy részének elengedéséért rájuk szabott szőlőművelés kapcsán tudniillik úgy fogalmaztak, hogy: „hel szám szerént ennyi szőlőhöz csjak tízen nyolcán vagyunk, kik kappályok”.21 A levél aláírásában szereplő ,,fejenként” meghatározás alapján kétségkívül önmagukat, mint az összes helybeli polgárt határozták meg, mégpedig aszerint, hogy összesen 18 szolgálatra kötelezett egész jobbágyi helyet tartottak. Egyébiránt az 1564-es urbáriumból az is kiderül, hogy a 18 helyet különféle helyhányadok szerint összesen 35 polgár bírta.22 Jóllehet Kanizsán a t«riobirtokos polgárok egy része — 1564-ben 12-en — helyföld nélküli zsellér módra szolgáló ember lehetett, akiket az 1567-es urbáriumban a többi ülésbirtokos jobbággyal és szegényjobbággyal vegyesen, az ülések sorrendjében soroltak fel, 1568-ban pedig a szolgálati rendtartásuk szerint olyan zselléreknek írták őket, akiknek semmi földjük nincsen.23 Közülük Búza Mátyás 1564-ben kisbíróként, míg Kosa György 1567-ben a város rendes bírájaként szerepelt, ami alapján pedig a kanizsai zsellérek ezen csoportja nyilvánvalóan ülése.két bírt, és polgárjoggal rendelkezve a beszterceiekhez hasonlóan választók és választhatók voltak. 1597-ben a Sopron megyei Keresztúr városában 10,5 egész hely, valamint 50 zselléri ülés (velálbeli zsellérhely) volt. Az 1519-es urbáriumból azonban kiderül, hogy akkor még a helyföldeket 21 fél helyként és 52 negyed helyként élték a polgárok, másként az 1597-ben feljegyezett zsellérek nem szabadföldön, hanem mindannyian egy-egy községben található ülést bírtak, de a helyföldjeiket addigra már véglegesen elszakították. Ennek ellenére az ülésük révén a kanizsaiakhoz hasonlóan ők is polgárjoggal éltek, mivel ez évben a városbírói tisztet a zsellér módra szolgáló Strommer Kristóf polgár viselte.24 Ugyancsak különbséget tettek a választójog alapján a közös bíróságot alkotó kanizsai tartománybeli Újudvar és Zsigárd falvakban is. A polgárok 1565- ben Zele Jakab prefektus ellen előadott panasza szerint: „az bírót kit tettek volt harmadéven velalul, le vonta róla és az velai ellen másra vetette és arrúlis el vonván harmadikra és ellenek tarcsja kit nagy kissebségnek tarcsja az velai és bíró tét emberek”. Következésképp Újudvaron és Zsigárdon a besztercei polgárok közösségéhez hasonlóan a bírót a két falu velálja közösen választotta, mégpedig külön „bíró tét” emberek. Választójoggal ez esetben is csak egy meghatározott csoport rendelkezett, akik polgárként a velálnak is tagjai voltak.25 Tovább árnyalja a polgári jogállás természetét annak a szolgálati rendtartás módjától (jobbágyi, zselléri) független jogviszonya. Jó példa minderre a Sopron megyei Kapu oppidum és Ordó falu egyedi, de még a kapui tartományon belül sem példanélküli állapota, mivel azokban a 16. század második felében egyetlen jobbágyhelyes ülés sem volt. 21 MNL OL E 185 16. d. Kanizsai lakosok - Csányi Ákos nr. 4. 22 MNL OL E 156 a. fase. 27. nr. 56. 10-12. 23 Kanizsa 1567-es urbárium MNL OL E 156 a. fase. 29. nr. 9. Másodpéldány némileg eltérő szöveggel MNL OL E 156 a. fase. 27. nr. 59.; az 1568-as urbárium MNL OL E 156 a. fase. 27. nr. 60. 1-2. 24 MNL OL E 156 a. Fase. 101. nr. 3. 70., 83.; DL 37007. 25 A kanizsai vártartomány jobbágyainak könyörgése. 1565. december 3. MNL OL P 507 IV. IV. nr. 10. 12
