Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A I7-18. SZÁZADI GYŐRBEN Mlinarics Ádám 1734-ben „Caroli Öcsémre” tett kiadásokról beszél, feleségének következő évi elszámolása élén pedig - miként az 1736. évin is - „Illos Carol Sogorkamro az mit költöttem” felirat áll; ők tehát bizonyosan rokonságban voltak az árvával. A többi gyermek esetében ilyen jellegű utalással nem találkoztam. A gyámokat érintően azonban érdemes figyelnünk arra, hogy 1732-ben Benda Mihályhoz került az egyik gyermek, a következő évben viszont már özvegye készítteti el az elszámolást; vagyis az özvegy továbbra is vállalta a (korban valószínűleg harmadik) gyermek nevelését — aki talán segítségére is lehetett már a ház körüli munkákban. Amikor együtt maradhattak a testvérek Ha egy családban csak két kiskorú gyermek maradt árván, volt esélye annak, hogy ők együtt maradhattak, egy gyám gondoskodott róluk a továbbiakban. Jó példa erre nemes Komáromi Ádám árváinak esete: özvegyének - valószínűleg 1734 elején bekövetkezett — halála után két kiskorú lány, Marianna és Terézia szorult gyámságra. Hagyatéki irataik között78 — mintegy száz elismervény, valamint egyéb irat, kisebb elszámolás mellett — három összesítő pénzügyi jegyzék is fennmaradt: a két lányra külön-külön tett kiadások összegzése mellett egy „Comuni kőlcség” feliratú összesíti azon, 1734 márciusa és 1737 márciusa közötti kiadásokat, melyeket Marianna és Terézia közös költségeként könyveltek el. Ez utóbbi 215 tételt tartalmaz, együttesen 1023 forint, valamint 14 dénár értékben; így mindkettőjükre 511 forint és 57 dénár jutott fejenként. Nézzük meg közelebbről, miből álltak össze ezek a kiadások! A közös költségek egy jelentős része viszonylagos rendszerességgel ismétlődő tételekből állt össze, míg a többit „alkalmi kiadások” tették ki. Rendszeresen visszatérő tétel volt például a konyhai kiadásoké; ezeket havonta könyvelték le, általában 8-8 forintot számítottak együttesen kettőjükre egy-egy hónapra. Rendszeres költség volt például a tűzifa vásárlása is; és viszonylag gyakran találkozhatunk szolgának, szolgálónak, mosónőnek, napszámosnak kifizetett munkabérekkel is. A nem rendszeresen előforduló tételeket viszont mindig pontosan feljegyezték: így találkozhatunk például — nagyobb ünnepek előtt - citromra vagy „fű szerszámra” kiadott összegekkel is; de így kerülhetett be egyebek mellett az „1 Ruha Sőprő” tétel is, az érte kifizetett 15 dénár feltüntetésével - bizonyítva egyben azt is, hogy a legapróbb kiadások sem kerülték el a gyámok figyelmét. Érdekességképpen említhetem, hogy itt kerültek könyvelésre az ünnepek alkalmából a gyermekek számára adott „zsebpénzek” is: így tudjuk meg például, hogy a húsvéti ünnepekre három forintot, az Erzsébet-napi vásárra egy forintot, míg az úrnapi vásárra 1735-ben kettő, a következő esztendőben pedig egy forintot kaptak a lányok. Érdemes egy pillantást vetnünk az árvák külön költségeire is! Terézia „Leány Aszszony” esetében ezeket 299 tételben írták össze, melyek együttesen 625 forintot, valamint 47 és fél dénárt tettek ki. A tételek döntő többsége a ruházattal kapcsolatos. Főként ruhaanyagok vásárlására költöttek: fekete bársony, gyolcs, selyem, kamuka, vászon egyaránt gyakran szerepel a tételek között - miként pántlika, téli harisnya, kendő, keszkenő is. 78 MNL GyMSM GyL, Acta Orphanalia, Lad. 1. Fase. 3. 73
