Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
HORVÁTH JÓZSEF Hogy Terézia maga is varrogatott, azt az „1 Varró Ladácska” említése bizonyítja, melyért egy forint hetven dénárt fizetett ki a gyám; az esetek többségében azonban mesteremberekhez fordultak, amint azt a szabók és vargák által kiállított elismervények tucatjai bizonyítják. De voltak „extra” kiadások is: többször költöttek papírra, viaszgyertyára; vettek számára egy imádságos könyvet egy forint ötven dénárért, egy kalendáriumot tíz dénárért, vagy éppen egy rózsafüzért, mely 74 dénárba került. Kapott továbbá bérmálásra két forintot, „komaságra” egy forintot, és több alkalommal jegyeztek fel fürdőre kifizetett dénárokat is. A Marianna után kifizetett külön kiadások 400 forintot, valamint 53 dénárt tettek ki. A 31 tétel jelentős részét a ruhaanyagok, illetve ruhadarabok adták; de megtudjuk például azt is, hogy a boldogasszonyi út során egy forintot és ötven dénárt költöttek reá - vagyis ő is járt a fentebb már említett, a győriek körében népszerű zarándokhelyen. A legnagyobb tételt azonban a „Kovacsovics Uram” kezéhez kifizetett 300 forint jelentette; ez az adat azért értékes, mely az 1737. május 15-én Stehenics János (győri kanonok79) által kiállított quietantia-levélből megtudjuk, hogy Komáromi Marianna és Kovácsovics László zászlótartó eljegyzett személyek. Vagyis Marianna eljegyzése alkalmából fizették ki a 300 forintot az örökségéből! Hogy mi biztosította az anyagi fedezetet Komáromi Ádám árváinak ilyen színvonalú eltartásához? Az elszámolásokból láthatjuk, hogy meglehetősen nagy értékű vagyont örököltek; az értékesített vagyontárgyakért befolyt összegeket pedig ügyesen forgatta a gyám - így jelentős kamatbevételek gyarapították az árvák örökségét. Az 1734-1737 közötti időszakot összesítő elszámolás 22 tételben sorolja fel a — többnyire a kölcsönként kihelyezett tőkepénzek után befolyó — bevételeket, melyek együttesen 1763 forintot és 50 dénárt tettek ki; így ha teljességgel nem is mindig fedezték a bevételek a kiadásokat, nem is nagyon maradtak el azoktól. Vagyis az árvák vagyona jelentősebb mértékben nem csökkent ezen időszak alatt. Viszont érdemes figyelnünk arra is: az Illos-árvák örökségénél lényegesen nagyobb értéket képviselő hagyatékon itt csak két árvának kellett osztoznia — ott pedig hat kiskorú gyermeknek! Amikor a mostohaapa lett a gyám Mivel az özvegyen maradó feleség az esetek egy jelentős részében — főként akkor, ha kiskorú árváról kellett gondoskodnia - újból férjhez ment, nagyobb számban lehettek olyan esetek is, amikor a mostohaapa lett a kiskorú félárvák gyámja. Példaként Fekete Imre újvárosi kapitány árváinak sorsát idézem, mely általánosabb tanulságokkal is szolgálhat.80 Fekete Imre újvárosi kapitány árváinak hagyatékában mindössze négy darab irat maradt fenn, azonban ez csupán kettő dokumentumot jelent, mivel mindkét eredetiről készült egy-egy másolat is. A korábbi, 1746. január 14-én kelt irat pontos leltárt ad Fekete Imre hátrahagyott javairól. Megtudjuk belőle, hogy Újváros végén, a Majorok 79 Vö. Bedy 1938. 463. 80 MNL GyMSM GyL, Acta Orphanalia, Lad. 1. Fase. 6. 74
