Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
SZATLÓCZKI GÁBOR villicusok önállóan csak a veláljuk belső pereiben ítélkeztek, a halállal büntetendő ügyekben és minden más esetben az ispánok jártak el.49 Gyakran előfordult azonban, hogy a kisebb velálok közösen, vagy egy nagyobbhoz csatlakozva, villicatusoVba. szerveződve tartottak egy falunagyot, miként kisebb villicatusok egyesülésére is akad példa.50 Az alsólendvai tartományban 1524-ben öszszeírt Csörnyefölde villicatus eredendően három velálból és egy villicatusbóX jött létre, így 1389-ben még külön falunagya volt Csörnyeföldének és Szentkirálynak is, továbbá külön törvényadót fizetett még Peticslakosa is. Szeplőc és Csondorlaka viszont azonos törvényadóval tartozott, ami együttes telepítésre és korai közös villicustz., azaz villicatusva. utal.51 A 13-14. század folyamán azonban a jobbágyi szolgálat és a plébániai, illetve a leányegyházi szervezet terjedése okán a velálok és a kisebb velálok alkotta villicatusok fokozatosan egybeolvadva vagy önállósulva váltak külön plébániai vagy hliális egyházközösségekké és iudicatusokí,52 így jött létre a 16. századi Csörnyefölde villicatusa is, amelynek egyháza Szentkirályon lehetett. Utóbbi az 1389-es összeírás sorrendje alapján akkor már egy villicatust képzett Peticslakosa velállal, illetve Csondorlaka és Szeplőc korábbi villicatus&vú, majd végül valamikor a 15. század során egyesült az 1389-ben még önálló Csörnyefölde veláljával, vélhetően közös hliális egyházi közösséggé és világi bírósággá.53 A 14—15. században tehát az önálló egyházközösségeket létrehozó velálok 49 Szűcs 1981.37., 7//zÁ2008.153-154. A villicusokés ispánok joghatóságának viszonyrendszerére szemléletes példa Visk, Huszt, Técső és Hosszúmező közösségeinek 1329-ben kelt kiváltságlevele. Eszerint a villicust a közösségek maguk választhatták, míg a bírót a király. Egyúttal az uralkodó kivette a közösségeket minden ispáni joghatóság alól, és az ítélkezés jogát a bírónak és villicusnak engedte. A villicus egyedül ítélhetett minden belső peres ügyben, de az ispáni birodalom alá tartozó esetekben a bíró és villicus közösen járt el. Az ispáni bírság kétharmada a bírónak, míg harmada a villicusnak jutott. Anjou XIII. 202. (131-132.) 50 A kisebb velálok önállósága a villicatusok esetén is megmaradt, lévén legtöbbször a különféle gazdálkodási lehetőségekből fakadóan eltérő törvényekkel, másként adózási és szolgálati kötelezettségekkel éltek. Lásd az alsólendvai és lenti vártartományok urbáriumát DL 37006. 51 Az alsólendvai és lenti uraságoknak két összeírása ismert 1389-ből és 1524-ből, amelyekben a villicatusok és bíróságok létrejöttét a folyamat közben vizsgálhatjuk. A két összeírás segítségével elkülöníthető egy harmadik, korai fázis is. Eszerint a 13-14. század körül mintegy 53 önálló velài és 23 villicatus lehetett, amiből 1389-re 34 villicatus (89 velài) és 4 önálló civitas lett, végül 1524-re 28 villicatus és 5 város maradt. Utóbbival egybecseng, hogy a két tartományban a 16. század közepéig 25 plébániai és hliális egyház ismert. A folyamat közben számos közösség eltűnt, illetve újabbak is alakultak. Zsigmondkori oklevéltári. 940., 944., 945., illetve DL 37006. A bekcsényi főesperesség plébániái 1334-ben és 1501-ben Racki 1872. 225-227., továbbá Anjou VI. 559. (206-208.), VII. 382. (179.), XXVII. 122. (113-114.) 52 Az alsólendvai és lenti tartományokban jól nyomon követhető a plébániák számának növekedése, illetve a villicatusok összeolvadása, és egyházi közösségeken alapuló bíróságokká (iudicatus) alakulása. Az 1524- es urbáriumban feljegyezték az egyház búcsúnapján űzetett adókat (kerekes kenyér és csirke) is, amiket a legtöbb velài Nagyboldogasszony (aug. 15.) napján űzetett, ami az alsólendvai egyház védőszentje volt. A közös adó vélhetően a korai egyházszervezés emléke, miszerint a környék egyházainak és közösségeinek nagy részét filiális kapcsolat fűzte az alsólendvai plébániához, vagy annak kötelékéből nyertek anyaegyházi exemptiot. Az anyaegyházak és függetlenedett filiális egyházaik kapcsolatára lásd Aradi 2016. 22. 53 Még az 1524-es urbárium is villicatusoknak nevezi a velálok közösségeit, amelyek élén egy-egy villicus állt. DL 37006. Az urbárium nyilvánvalóan egy korábbi, 15. századi összeírás alapján íródhatott, ahogyan egyébként az 1676-os urbárium is az 1524-es adatai alapján készült. Például Völgyifalu iudicatus bírája, Lőrinc Gergely említi a régi urbáriumot, miszerint az abban szereplő füst adót nem ismeri. MNL OL E 156 a. fase. 33. nr. 16. 9. föl. 18
