Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
A POLGÁR, A ZSELLÉR ÉS A JOBBÁGY ségekkel és jogokkal. Ezzel szemben a zsellérek nem rendelkeztek ingatlanigazsággal, csak házzal (házrésszel), amely vagy egy velálbeli polgár ülésén (kertjében), vagy azon kívül, pusztahelyi földön, mezőn, gyepen, másként szabadföldön épült. Az így létrejött ingatlanigazság nélküli településeket nevezték a korban magyarul hóstátnak.45 A jobbágyság, illetve másodlagos értelemben a zsellérség tehát nem társadalmi jogállás, hanem egy szolgálati forma, vagy annak módja volt. A jobbágyi helyföldeket ugyan eredendően a velálbeli ülések polgárai között - a jobbágyi szolgálat tartására - osztották fel (jobbágyhelyes ülés), de az uraság alattvalói közül elvben bárki lehetett jobbágy, aki jobbágyhelyet tartott, függetlenül attól, hogy polgárként volt e velálon belüli sessioja. Ily módon jobbágy lehetett akár egy másik településen élő és ott sessiot birtokló zsellér módra szolgáló polgár, vagy egy helyben szabadföldön házat épülő, de polgárjoggal nem bíró zsellér is. Jobbágynak csak az számított, aki jobbágyhelyet tartott, és arról szolgált, vagy a szolgálatát bármi más módon megváltotta. Ha a szolgálatot valami oknál fogva nem tudta ellátni, akkor a jobbágyi helyföldek ingóigazságát is elvesztette. A szolgálat vonatkozásában pedig minden olyan polgár és zsellér, akinek üléséhez vagy házához átmenetileg vagy véglegesen nem tartozott jobbágyi helyföld, a házas zsellérek módján, gyalog, zsellér módra szolgált. A zsellér tehát eredendően a csak házzal bíró szabad ember elnevezése volt, másodlagosan viszont idővel minden olyan szolgálóé, akinek csak háza és kertje volt. A szolgáló zsellérek ugyan többségében rendelkeztek földekkel, de annak ingóigazságát nem bírták, csak évenként osztva bérelték.46 A jobbágyi szolgálat ennek okán önmagában nem eredményezett polgárjogot, akkor sem, ha a közösségek többségében a polgárok döntő hányada jobbágyként szolgált. Hasonlóképpen a zsellér módra való szolgálat sem. Amíg ugyanis a közösségbeli polgári és zselléri társadalmi jogállás a nemesekéhez hasonlóan alapvetően a földbirtoklásból, vagy annak hiányából eredt, addig a jobbágyi és zsellér módra való szolgálat pusztán a két csoport szolgálati formáját jelentette. Ennek megfelelően az uraságokbeli társadalmi együttélés legalapvetőbb keretét nem a jobbágyi vagy a zsellér módra való rendtartás, hanem a possession alatt élő polgárok birtoklásra épülő közössége, a velài (villa)47 jelentette.48 A velálok élén kezdetben a falunagy, avagy major (villicus) állt, akit a 13. századtól már a polgárok választottak. Jóllehet a 45 Lévai 1999. 242-244. 46 A szakirodalomban megfogalmazott zsellértelek valójában sosem létezett, mivel a zsellérek, valamint a zsellér módra szolgáló polgárok által időre (akár folyamatosan megújuló módon is) bérben művelt földek jogviszonya, azaz ingóigazsága, a puszta jobbágyhelyi földekével volt azonos, lévén abból kapták. Ennek megfelelően jellemzően a tized elvén holdanként pénzben, kepében, köbölben, vagy azt megváltó szolgálatban fizettek érte. Példákra lásd „Az selléreknekis az polgárok osztnak földet. "MNL OL E 156. a. Fase. 56. nr. 33. 45. föl. 47 A latin villa szó helyrajzi értelemben azt a helyet jelentette, ahol a polgárok majorsága létesült. Pápai Páriz 1708. 608. Szenczi Molnár 1708. 141. Ily módon a magyar falu és város a velài szóval, mind helyrajzi, mind közösségi értelemben szinonim fogalom. Például Vásárhely és Egervár városok (oppidum) közösségét éppen úgy velálnak írták, mint a falvakét. Vásárhelyi urbárium 1511. DL. 107872., Egervárra lásd következő lábjegyzet. 48 1557-ben Török Bernát udvarbíró Egervár városának (oppidum) polgárait: „mindez valált, kik ez várasban laknak” hívta egybe. MNL OL E 185 41. d. Török Bernát - Nádasdi Tamás nr. 52. 17
