Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Szatlóczki Gábor: A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához
A POLGÁR, A ZSELLÉR ÉS A JOBBÁGY Ordó falu eleve Babóttal alkotott egyházi és világi közösséget, másként bíróságot, továbbá az 1584—86-os urbáriumban minden ordói ülésbirtokos polgár zsellérként szerepelt. Az összeírás végén pedig azt is feljegyezték, hogy: „az ravó egy kapura rótta, ki méltatlan, mert nem jobbágyok”.26 Kapu városát Nádasdi Tamás 1540-41-ben Babót possessio területén, a középkori vár mellett telepítette újonnan.27 A város üléseihez — lévén egy mocsár közepén létesült — nem tartozott helyföld, rét vagy halászvíz, így az ordóiakhoz hasonlóan mindenki zsellérnek számított.28 Kapu város minden sessiojz tehát eleve jobbágyhely nélküli házhely, avagy a szolgálati rendtartása felől nézve zsellérhely volt. Az ülések tulajdonosai, mint inquilinus sessionatusok, a kanizsaiakkal és a beszterceiekkel azonos módon polgárnak számítottak, választók és választhatók voltak. Külön figyelmet érdemel, hogy Kapu városa vélhetően a jobbágyi helyföldek (adóalap) teljes hiánya miatt, sok más népes városhoz vagy faluhoz hasonlóan egyetlen 16. századi rovásadójegyzékben sem szerepel. Jóllehet a legtöbb településen - városban és faluban egyaránt - a helybeli polgárok bírták a jobbágyhelyes ülések nagy részét, mégis az egyén közösségen belüli státuszát és a velálbeli birtoklással együtt járó polgárjogot eredendően nem az uraság számára vállalt jobbágyi vagy zselléri szolgálat tartása, és nem is a jobbágyhely határozta meg, hanem attól függetlenül pusztán a sessio birtoklásából eredő polgári jogállás, illetve az abból fakadó jogok és kötelezettségek. Ennélfogva, mint azt Beszterce, Kanizsa és Kapu városok, illetve Ordó, Újudvar és Zsigárd falvak példáján keresztül láthattuk, a helyföldeket tartó jobbágy, a csak az ülését és annak kertföldjét bíró, de jobbágyhelyes ülésen lakó szegényjobbágy (zsellérjobbágy, sessionatus, pauper), illetve a helyföld nélküli ülést (sessio inquilinarid) élő zsellér (inquilinus sessionatus), egyaránt polgárnak számított.29 Mégpedig azért, mert a polgár szó eredeti jelentésének megfelelően, a velálbeli ülése földjét (fundus, sessio, mansio, polgárhely stb.) birtokolta. Mindezek után nézzük meg, hogy melyek is voltak a polgári jogviszonyból eredő és a szolgálat módjától független legfontosabb közösségbeli jogok és kötelezettségek. Mindenekelőtt a legalapvetőbb polgári kötelezettség a földbirtoklásból eredő fegyveres szolgálat, illetve az azt megváltó hadiadó megfizetése volt, melyet a polgárok a 12. században lejegyzettekhez hasonlóan, még a 16—17. században is közösségként teljesítettek.30 A gyakorlatban mindez azt jelentette, hogy egy uraságbeli vagy megyei hadfelkelés idején az egyes veláloknak hol a jobbágyaik, hol pedig az egybeszámolt egész jobbágyhelyeik száma szerint határozták meg a hadba küldendő fegyveres létszámot, amit viszont a polgárok egymás között megosztva, a jobbágyi, zselléri, vagy egyéb rendtartásuktól 26 MNL OL E 156 a. fase. 56. nr. 33. 78-79. 27 Szatlóczki 2016. 67., Gerencsér 2019. 92-97. 28 „Ezeknek sem halász vizök, sem földök, rétek egyéb nincsen, hanem csak irtás. Drabant pénzt fizetnek csak, egyebet semmit nem. Szolgálnak mikoron parancsolnak ... Bort árulnak.” Kapuvár 1584-86-os urbáriuma. MNL OL E 156 a. fase. 56. nr. 33. 100-101.; MNL OL E 185 9. tétel nr. 212. 13—17.; A város építési tervrajza: MNL OL E 185 19. d. Matissy György - Nádasdi Tamás nr. 18., Szatlóczki 2016. Borító. 29 Az ún. jobbágytelek vonatkozásában legutóbb Neumann Tibor határozta meg a sessio fogalmát. Neumann 2003. 849-884. 30 Szatlóczki 2019. 29-31. 13
