Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Forrásközlések - Domokos György - Bagi Zoltán Péter: Francesco Mella kapitány levelei Győr 1597. évi ostromáról
DOMOKOS GYÖRGY - BACI ZOLTÁN PÉTER 4. Francesco Mella levele Cesare d’Estének. Óvár, 1597. október 8. Archivio di Stato di Modena Archivio segreto Estense Cancelleria Carteggio ambasciatori Ungheria b.4./36 Francesco Mella/7. [Ir] Az előző híradásban beszámolram Kegyelmednek Johann von Pernstein úr haláláról, és hogy miképpen történt, amikor az uraság az egyik győri kapuhoz ment felderítő útra, hogy petárdát rakjon majd rá. Ugyancsak arról is beszámoltam, hogyan állt akkor az ostromtábor. Azóta nagy változások történtek, e hónap 3-áig tartott az ostrom Győr alatt a sáncokban, amelyeket felsoroltam. Azon a napon érkezett ide Mus lovag úr44 45, akit Őfelsége, Miksa főherceg küldött ide azzal a paranccsal, hogy vonuljunk el a seregeinkkel és vezessük őket Magyaróvárra. így hát vissza kellett vonulnunk, de az inkább volt menekülés, hátrahagytuk az összes betegünket, és még azon az éjszakán, hajnal felé meg is érkeztünk Magyaróvárra. A betegeket a törökök leöldösték, s azok közül, akik hátramaradtak, vagy kétszázan vesztek még oda, itt azokról beszélek, akik a mi sáncunkban voltak, mert nem tudtunk csatlakozni a másik sereghez. Ahhoz ugyanis át kellett volna kelni a Rábán, amin többnyire át lehet gázolni, ám most annyira megáradt, hogy mást kellett kigondolni és a Rábcán kellett átkelni, amin nekünk volt egy hidunk, s úgy kellett Magyaróvár felé vonulnunk, ahol most tartózkodunk. Akkora lendülettel jöttünk, hogy akkor sem haladtunk volna gyorsabban, ha a nyakunkban lett volna az ellenség. Azt hiszem, ha nem meneteltünk volna ilyen gyorsan és a győri törökök merészebbek lettek volna, nem úsztuk volna meg könnyen a dolgot, mindenért legyen áldva az Úr. A király serege, azok szerint, akik ott voltak, amikor Őfelsége visszavonult [ha mi féltünk, Miksa király egyenesen reszketett, ezért hagyta hátra a betegeket és a muníciót].Egy szó, mint száz, már nem vagyunk Győr alatt, és ha valaki megkérdi, miért vonultunk vissza, úgy hiszem, nem lehet mást válaszolni, mint hogy egy magyar lovag elmondta Őfelségének, hogy látta a törökök táborát, és a sátrak számából ítélve vagy nyolcvanezer harcos lehet ott, és ezért kellett visszavonulnunk. Egyesek azt mondják, hogy46 [Pálffy volt az, aki ezt elterjesztette, hogy Győrnek akadály nélkül lehessen utánpótlást vinni]47[Ív] Akárhogy is van, ez az általános vélekedés: Őfelsége serege Komárom felé megy, s onnan, mint 44 A lovag kilétét nem sikerült tisztázni. 45 Rejtjelezett rész, külön cédulán feloldva. 46 A tábor elhagyásáról és az ezt követő eseményekről a Fuggerzeitung és Ortelius is beszámolt. Eszerint a keresztény sereg zöme október 3-án estére partot váltott és a Csallóközbe érkezett a főherceg parancsára, majd mintegy másfél mérföldre Győrtől letáborozott. Amit nem tudtak magukkal vinni készleteket, azokat felgyújtották. Ez a pánikszerű elvonulás az 1594. évihez hasonlóan hatalmas anyagi veszteséggel járt. Az átkelést nehezítette, hogy az ostromlottak mind a szárazföldön, mind vízen kitöréseket hajtottak végre: végeztek a hátramaradottakkal és elrabolták, amit tudtak. A legrosszabbul ismét a pápai segélyhad itáliai zsoldosai jártak. Három hajón sebesültjeiket és betegeiket Komáromba kellett volna szállítania a kirendelt hajdúknak, ám az erősségből lőni kezdték ágyúkkal őket, ezért a rájuk bízott vízi járműveket inkább partra futtatták és elmenekültek. A magukra hagyott itáliaiakat aztán a védők lekaszabolták. Mahmud pasa kitörő hada elfoglalta a keresztények ostromsáncait és futóárkait is, majd onnan kezdték el lőni a két hajóhidat védő keresztény zsoldosokat, akik hamarosan meg is futottak. ONB Fuggerzeitung Cod. 8970. fok: 219r-v; ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8970. fok: 221r-222r; Ortelius 2002. I36v-137r ,7 Rejtjelezett rész, külön cédulán feloldva. 116
