Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)

TANULMÁNYOK - BAGI ZOLTÁN PÉTER: Elveszve a fogalmak tengerében

Elveszve a fogalmak tengerében

miatti szökés és a szolgálat elhagyása. Utóbbi esetben a had mustráját és kifizetését követően a lovasoknak és gyalogoknak jogukban állt leköszönni. Erre példa Wathay Ferenc esete. Aló. század végi és 17. század eleji magyar líra kiemelkedő alakja 1585- ben vállalt szolgálatot négy lovas szerével Cseszneken, családja birtokán Orgonffy István kapitány parancsnoksága alatt. Az ifjú azonban 11 hónapnyi szolgálatot követően, a mustra végeztével elhagyta a cseszneki erősséget, „meg monduan az Capitanak hogi öli Heltt, es Capitantt keresek, melinek segetsegeuell megh akarom otalmaznom az En örökömet”.61 1586-ban elszegődött Gregoróczy Vince, a győri magyar Obristleutnant szolgálatába Győrbe, ahonnan „kemenben kezdem az Czezneki Joszagomatt birnom, es Jűuedelmet magamhoz zolgaltattnom, ki foglalluan lassan lassan az Capitan kezebűll, tartomaniatt minden Adoyauall”,62 Wathay tehát az Orgonffyval való konfliktusa miatt hagyta el a szolgálatot. A zsold elmaradása azonban jóval súlyosabb tényezőként esett latba. A Titkos Tanácsnak a birodalmi gyűlésre készült szakvéleménye 1594-ben a következőképpen ábrázolta — túlzásoktól sem visszariadva — a Magyarországon szolgáló hadak állapotát: a végházak majd mindegyike romos állapotú, hiányzik a megfelelő mennyiségű élelem és hadfelszerelés, a zsoldosok nagy része vagy éhen veszett vagy megszökött. A szolgálatban maradtak pedig inkább emlékeztettek ruhátlan, cipődén koldusra, mint vitézekre.63 A megüresedett helyeket azonban igyekeztek szinte azonnal pótolni, mint ahogyan erre találunk példát a Krusich János korponai kapitány lovasainak mustrájáról készült iratban. Bár ugyanebből az iratból az is kiderül, hogy nem mindig járt sikerrel.64

A két első táblázatban foglalt adatok azonban jóval jelentősebb létszámcsökkenésről árulkodnak, mint amit ne lehetett volna javarészt pótolni. A német gyalogság a legnagyobb számban 1576-ban szolgált az Eszak-Dunántúlon, hiszen ekkor Győrben öszszesen 951 (700+251), Tatán 320, Veszprémben 100, míg Palotán 50 fő állt. Emellett Pápán további német gyalog szolgált, igaz, ezek létszámát nem ismerjük, mivel a kimutatás készítője vagy készítői egybe számolták az ottani magyar gyalogsággal.65 A Győrnél feltüntetettek között a kimutatás készítői megemlítettek egy 251 fős német gyalogos zászlót, amelyet ide-oda küldtek, azaz az Obrislságon belül a legveszélyeztetettebb helyekre rendelték. Ez a létszám az 1582. és 1594. évi összeírás szerint csökkent le jelentősen, majdnem a felére. Ekkor már nem szolgált a már említett 251 főnyi gyalogos, valamint a tatai német gyalogok száma is leredukálódott 100 főre, míg Pápáról teljesen eltűntek.66

A magyar, illetve rác lovasság létszáma is kevesebb, 20 esztendő alatt közel 1200 főről mintegy 1000 főre csökkent. Ám a legnagyobb „veszteséget” mégis a magyar darabon61 RMKT 1959. 541.

62RMKT 1959. 541.

63 Heischmann 1925. 96.

64 ÖStA KA AFA 1553-7-1

65 Pálfjy 1999. 150.

66 Páljfy 1999. 150.

54