Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - BAGI ZOLTÁN PÉTER: Elveszve a fogalmak tengerében
Bagi Zoltán Péter tok, illetve gyalogosok szenvedték el a vizsgált időszakban. Létszámuk 1582-ben még 1445 fő volt, míg 12 esztendővel később már csak 660. Ezt a gyalogságot osztották szét hét erősségben: Győrött, Cseszneken, Tatán, Palotán, Keszthelyen, Csobáncon és Szigligeten. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a végházak megfelelő haderő nélkül maradtak volna. A második fontos megállapítás, amit tennünk lehet a táblázatok alapján, az, hogy egy átstrukturálódás zajlott le a 16. század utolsó negyedében a győri OZróTságban. Igaz, hogy a német gyalogok száma a felére esett vissza, ám helyettük 100 német lovas jelent meg az 1594. évi kimutatásban. Ezt a kontingenst egyébként bizonyos szempontból tekinthetjük a 251 gyalog hélyettesítőjének is, hiszen gyorsan a veszélyeztetett helyre lehetett vezényelni. Ezek a német egységek, a 700 gyalogos és 100 lovas Győrben, a 100-100 gyalogos Tatán és Veszprémben, valamint az 50 gyalog Palotán képezte az Obristság védelmének magját. Ezzel párhuzamosan az „eltűnt” magyar darabontok helyét az olcsóbb délszláv haramiák vették át Veszprémben, Pápán, Vázsonyban, Tihanyban és Szentmártonban az 1590-es évekre. Utóbbi erősséget leszámítva az 1582. évi kimutatásban szereplő magyar gyalogosok létszámának megfelelő számút fogadtak fel mindegyikbe. Szentmárton példájánál egyébként érdemes még röviden elidőznünk. A három kimutatás ugyanis igen jelentős változásokat mutat be esetében. Az 1576. évi regensburgi birodalmi gyűlésre készült szerint ekkor 150 magyar gyalogos és 17 lovas állt itt. Hat esztendővel később már csak 100 darabont, ám a lovasság számát 50 főre növelték. A Győr eleste után készült kimutatásban pedig már csupán 40 lovas és 50 haramia szerepelt. Mindez Szentmárton stratégiai szerepének és feladatainak megváltozásával, csökkenésével is együtt járhatott, hiszen az apátság épületeinek megvédelmezése felől a hangsúly eltolódott a környék védelme és szemmel tartása irányába. Erre lehet következtetni a lovasság létszámának emelkedéséből, valamint a haramiák alkalmazásából is. Harmadrészt a két táblázatban felsoroltak segítségével sem adhatjuk meg a győri had teljes létszámát, hiszen az eredeti kimutatásokban hiányzott az adatok egy része. Csak sejtéseink lehetnek, hogy az általános megnevezések mögött kik és mekkora létszámban „bújnak” meg. Az 1. táblázatban láthatjuk, hogy az 1582. és az 1594. évi kimutatásban is szerepel az Obrist stábja. Annak bemutatására, kik tartoztak ide, ismét Hardegg 1589. évi Bestallungt kell segítségül hívnom. Eszerint az Obrist közveden munkáját helyettesén, a magyar hadakat vezénylő Obristleutnanton kívül egy német és egy magyar írnok, egy tolmács, egy káplán, egy seborvos (Wundarzt) és egy dobos segítette.67 Az Obrist közveden védelméről négy darabont gondoskodott. Emellett további húsz német lovas biztosította a tisztségének kijáró rangot.68 Az 1582. évi kimutatásból tudjuk, hogy ekkor a győri Obris/nak csupán tíz német lovas félfogadását hagyták jóvá.69 67 ÖStA KA Best. 403/1589 68 ÖStA KA Best. 403/1589 55
