Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
HORVÁTH JÓZSEF: „Vizben hóltt Molnár János JóBághinak Inventariuma” és más érdekességek
Horváth Jóef Miska Vendég fogadójábul” áthozatta magát, és őt, mint lelki atyját hívatta magához „V. Consolatione suae animae”37. Majd így folytatja: „azon idő közben s ott létemben Varsányiné Aszonyom bé jött a’ Szobában Panaszolkodva mongya, hogy ű bizony nem tartya tovább a Simon György beteget az Házánál, mert az rut büdös szag miatt a be fogadott Deákok miatta meg nem maradhatnak, és igy nagy kárára következik ott való fekvise, hanem Simon György akár hová vitesse magát, és addig való tartást fizesse meg”. Majd kettesben maradván Simon Györggyel, az kérte őt, mint lelki atyját, hogy legyen szánakozással érette, kérje meg Varsányi urat és feleségét, hogy „visellyék gondgyát nékie, valamint egy Deák fizet 60 f[orinto]kat, úgy szintén U is meg adgya”, akár most azonnal is. És így az ő kérésére tartották ott Simon Györgyöt a házuknál; ezért ő vallomásával megerősíti, hogy jár nekik a kialkudott 60 forint, mivel azt a pénzt — amint azt utolsó látogatásakor, halála előtt harmad nappal Simon György azt neki elmondta — még nem fizette meg szállásadóinak. A győri betegét többször is meglátogató budai görögkeleti parochus vallomása értékes adatokkal szolgál a kutató számára: olyan információkhoz juthatunk Simon Györgyről, melyek végrendeletéből nem derülnek ki. Érthetővé válik ezáltal a testamentum néhány adata: így például a „Vagyon egy kocsi Ládám Mellyben fehér ruhámat conserválom” félmondat is.38 Egy „átutazó görög” hagyatéka Simon György fentebb említett hagyatéki iratai között fennmaradt egy másik hagyaték is. Ennek leltárát Miskolczy Ferenc szenátor, a város neves seborvosa39 vette fel 1747. november 21-én, „az Nemes Magistratus parantsolattya” szerint. Az örökhagyó a „Kotzkás Mihály Majorjában megh hóit Görög János Tamássá nevű Legény” volt, aki a leírás szerint Macedóniából, Közén40 nevű városból való volt, és „circiter egy Hóhnapja miüte az Majorban Bállását tartotta azüte mindenkor beteges lévén köhögött, mellit fájdolta”. Tárgyi hagyatékát könnyen számba vették: egy avitt rövid kék mente réz gombokkal és egy avitt aba köpönyeg mellett egy új láda, abban harmadfél pár fehér ruha, két avitt kendő, egy réf „Veleß”, három darab vastag vászon, egy szőr tarisznya, valamint egy avitt pléhes erszényke léte került a leltárba. Viszont „Pap János Görög /: a midőn már meg hóit :/ talált az feje alatt egy tariBnyában Zsatskóban” hét körmöd aranyat, egy „Királyné Aranyat”, három „Holendus Aranyat”, valamint ezüst pénzt - ez utóbbi 57 forintot, valamint 81 és fél dénárt tett ki; a négy tétel átszámítva együtt 103 forintot, valamint 75 és fél dénárt. A pénzt Miskolczy Ferenc hiánytalanul átadta a Nemes Magisztrátusnak; míg a többi java a ládával együtt Koczkás Mihálynál maradt. Az előbbiből azután a magisztrátus „itt lakó Rátz Templom Egyházfiának 37 Lelkének vigasztalására. 38 HORVÁTH 2011. 69. 39 Életéről, valamint „Manuale chirurgicum, avagy Chirurgiai úti társ” című híres munkájáról ld.: HORVÁTH 1993. 40 Vagy: Hozen? [Bizonytalan olvasató szó.] 82
