Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
HORVÁTH JÓZSEF: „Vizben hóltt Molnár János JóBághinak Inventariuma” és más érdekességek
„Vízben hóltt Molnár János J ößäghinak Invent arium a” és más érdekess égek Argentesinak adott három Holendus Aranyakat és három kőrmőtzi Aranyakat hogy bötsületessen temettesse el” az elhunytat.41 Az idézett példa több szempontból is érdekes számunkra. Egyrészt mutatja, hogy a városban az itt letelepedettek mellett más görög kereskedők is megfordultak, és itt tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig, esetenként vendéglőben véve ki szállást maguknak. Képet kapunk „úti poggyászuk” összetételéről, fontosabb darabjairól; értékes adaléknak tekinthetjük például, hogy a — nem is kis összegű - készpénzt nem a ládában, hanem a feje alatt tartotta a vándorló legény. A feljegyzés bizonyítja ugyanakkor azt is, hogy a magisztrátus ilyen esetben is gondosan járt el, pontos leltárt vett fel a hátrahagyott javakról, és elszámolt a felmerülő kiadásokról, gondoskodott az elhalt tisztességes eltemettetéséről — hiszen az erre a célra rendelt összeg átszámítva mintegy 25 forintot tett ki. Milyen kiadásokkal járt a temetés? A hátramaradt vagyon örökösök közötti felosztásakor mindig pontosan számba vették az azt terhelő kiadásokat is. Ezek egyikeként több esetben rögzítésre került az is, hogy mekkora költséggel járt az örökhagyó eltemettetése. Gyakran csupán a végösszeg került lejegyzésre; néhány esetben azonban mellékelték a költségek tételes elszámolását is. Az utóbbiak közül háromról szeretnék az alábbiakban röviden szólni. A „Győri Külső Városban” — azaz Újvárosban — lakozó Fekete Marinka asszony Csizmazia István özvegyeként tett utolsó rendelést 1753. augusztus 23-án. Végrendeletét 1753. december 19-én hirdette ki az örökösök előtt Zsiday Pál, Győr Szabad Királyi Város nótáriusa;42 azaz a testálást csupán néhány hónappal élhette túl. A Botth Márton és Széli Mihály városi szenátorok előtt készült, mindkettőjük pecsétjével és aláírásával ellátott testamentumlevélhez két további dokumentum csatlakozik. Ezek egyike az „Istenben boldogult Napam Asszonyra mit Költöttem éltiben, Így Következik” cím után 14 tételben sorolja fel a kiadásokat, melyek jelentős hányada misemondatásra — a ferenceseknél, a karmelitáknál, valamint az újvárosi Szent József templomban —, illetve a szegények javára került kifizetésre. De szerepel a sor végén egy „Viraztásra két hétig vettem 8 font fadgyu gyertyát” tétel is, mely mellé egy forint 28 dénár költséget tüntettek fel; míg két másik tételben a Szent József templomban, valamint az „Öreg Templomban” „Csöndétésért” kifizetett összeg említtetik, együttesen 35 dénár értékben.43 Számunkra ennél is érdekesebb a másik — 24 számozott tételt tartalmazó — jegyzék, mely az „Istenben boldogult Napam Asszonyra mit Költöttem holta után Így következik” feliratot kapta készítőjétől. A költségek egy része a testáló kegyes hagyományaként került kifizetésre: a jezsuiták kongregációja összesen 11, a ferencesek és a karmeliták kongregációja 5-5 forint hagyományban részesült; a Szentháromság templomhoz 66 és fél dénárt fizettek ki az örökösök misék mondatására, míg a karmelitáknak négy forintot - valószínűleg ugyanezen célból. Újváros három templomában szólt 41 GyMJVL, Hagyatékok, Lad. 2. No. 180. 42 GyMJVL, Végrendeletek, Lad. 2. No. 212. 43 A temetéskori harangozásról és misemondatásról részletesebben ld.: HORVÁTH 2014. 83
