Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)

BAGI ZOLTÁN PÉTER: „Győr a kereszténység kapuja” Győr 1597. évi ostroma

Bagi Zoltán Péter

Győr elvesztését követően az uralkodó birodalmi, hadi- és titkos tanácsosokból álló bizottságot hívott életre, amelynek fő feladatául azt szabta meg, hogy megállapítsa a kudarcok okait. Az 1594. november 12-én átadott jelentésükből kiderül, hogy egyebek mellett Mátyás főherceg számára nem állt rendelkezésre egy hadakozásban járatos helyettes, aki megfelelően segíthette volna munkáját, az ostrom és a csapatok irányítását. Egyedül csak az Udvari Haditanács elnöke, David Ungnad von Weißenwolf segítette őt Esztergom ostromában és Győr alatt.5 6 Az udvarnak tehát meg kellett találni az erre a posztra megfelelő személyt. Mivel, ahogy Istvánffy Miklós írja munkájában, „.. .midőn igen jó tudós, bölcs, gyakorlott hadakozó kapitányit arra szükségesnek lenni ítélné, mely nélkül, hogy ekkedig nem kevéssé szűkölködött légyen, megtapasztalja vala.”7 A probléma azonban nem volt új keletű. Már az 1594. évi hadjárat megkezdése előtt igyekezett az uralkodó megfelelő személyt találni az obrist-feldgeneral poszt betöltésére. Ez év tavaszán a prágai udvar élénk tárgyalásban állt II. Rudolf nagybátyjával, a Tirolt kormányzó Ferdinánd főherceggel, hogy vállalja el a tisztséget. A főherceg azonban romló egészségi állapotára és tartományával szembeni kötelezettségre hivatkozva elutasította ezt.8 A szigetközi vereség és a Győr egyre kilátástalanabb helyzetéről érkező hírek arra sarkallták az uralkodót, hogy a magyarországi (had)ügyeket majd két évtizedig irányító öccsétől, Ernő főhercegtől kérjen segítséget. II. Rudolf 1594. szeptember 19-én, tehát Győr ostroma idején kelt levelében arra kérte testvérét, hogy számára hadakozásban jártas személyeket küldjön, akiket mind a tisztségek betöltésére, mind haditanácsosként alkalmazni lehet. Az uralkodó meg is nevezte, kiket szeretne a Magyar Királyságba hozatni: Jacques de Tillyt9 és de la Mottát. Majd egy nappal később megismételte levelet, immáron nevek nélkül.10

Az udvar az alkalmas személyt, avagy az obrist-feldgeneralleutnant tisztséget betölteni képes tudós, tapasztalt és rátermett katonát Karl von Mansfeld grófban találta meg, akit Istvánffy a következő módon jellemzett: „...igen serény, s ifjúságától fogvást hadban sokat forgott vitéz ember, az belgiomi hadban az spanyol király vízierejének főtisztviselője, és sok nagy jeles dolgokat mind földön, tengeren viselt vala.”11 Még a dicsérő jelzőkkel — főleg a német nemzet tagjaival szemben — igen fukarul bánó Illésházy István is megjegyezte róla, hogy „ez igen tudós és bölcs, s fő hadakozó ember vala, Olasz-, Német-, Flandria országokban szerencséssen sokat hadakozott vala.”12

Mansfeld rövid prágai, majd bécsi tartózkodása után május közepén a már gyülekező sereghez utazott Bruck an der Leithába, majd onnan Ováron át Mosonba.13 Mansfeld maga is Győr ostromát tervezte, annak ellenére, hogy az udvarban számos ellenzője

ÖStA KA HKR — Wien Pr. Exp. Bd. 192. Föl.: 466r. No. 199.

5 Pecsevi 1916. 111-112.;Kjátib Cselebi 1916. 231.

6 Hausmann 1983.196.

7 Istvánffy 2009.195.

8 ÖStA KA Hofkriegsrat Akten (HKRA) Prag. No. 1.

9 VlLLERMONT 1860. 11-13.

10 Hatvani 1859.61.

11 Istvánffy 2009.195.

12 Illésházy 1863.21.

13 Istvánffy 2009. 196.

6