Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)

BARÁTH ZSOLT: Oszmán terjeszkedés a Dunántúlon és az 1594. évi Rába felmérés

B arátb Zsolt

munka vélhetően azzal magyarázható, hogy mivel Nádasdy Ferenc 1598-tól fogva a dunántúli főkapitány tisztét töltötte be,95 így pozíciója révén a kinevezésétől kezdve feladata volt a török elleni védekezés szervezése és vezetése. Nincs közveden bizonyítékunk arra nézve, hogy Nádasdy az 1600-as tervezeténél felhasználta-e a 16. századi felméréseket, de minden bizonnyal állíthatjuk, hogy igen. Ami a szerkezetét illeti, három várkörzetet nevez meg: egyet Lenti központtal, illetve két másikat Sárvár és Körmend központtal. A felmérés szövegét olvasva világosan kiderül, hogy saját, még megmaradt Rábán túli területeinek védelme szempontjából kreálja meg felmérését. Vagyis a Rába jobb partján lévő területre egyértelműen meghódolt térségként tekint.96 A török veszély földrajzi súlypontjának áthelyezésével a tervezet Sárvár magasságáig számol a folyóval, mint védelmi vonallal. A mindeddig elmondottak ismeretében megállapíthatjuk, hogy a törökök már az első Rába felmérés, illetve Székesfehérvár elestétől kezdve a Rába folyót tekintették a hódoltság elméleti határának, vagyis ameddig adóztató gépezetük működése elért. A tanulmányban bemutatott folyamatos terjeszkedés ellenére azonban a magyar nemesség, illetve a közemberek sem fogadták el a török fennhatóságot.97 Az 1594-es felmérésben még nem mondják ki nyíltan, viszont az 1600-as felmérésben már szinte csak a Rába bal felén elterülő vidék védelmére összpontosítanak. Minden bizonnyal a vidék birtokosai belátták, hogy a török térnyerés következtében egyre jobban megszilárduló oszmán fennhatóság miatt — még ha csak egy kis időre is — kénytelenek lemondani a Rába jobb partján lévő vidékről. Kanizsa elvesztése és az új védelmi rendszer kialakítása okozta földrajzi átrendeződés révén a Rába kikerült a közvetlen frontvonalból, azonban a Kanizsáig terjedő vidék védelmében . .a karok és rendek a legtanácsosabbnak ítélik, hogy ne csak mindig a Rába folyó átjáróját és gátlóit őri^pék, hanem a Kani^sáhot^ kösplébb fekvő többi erősségeket is, tudniillik: Pölöskét, Egers^eget, Kapomokot, Zalavárt, Kéméndet, Nemphtit, Zechypigetet, S^ent-Grótot, Sspmenyét, Alsó-Eendvát is... ’98 Az országgyűlés már azt az időszakot vetíti előre, amikor a zalai várak megerősítése és végvári láncolattá szervezése révén, az 1594-től gyakorlatilag elsődleges védelmi vonallá alakult Rába vonaláról a védekezés súlypontja áthelyeződött a Zala folyóra.

M Pálffy 1997/a. 269.

96 „...Azis nilvan vagion, hogi migh Kanisaban, Kiskomarban voltak az kerezten Praesidiariusok, megh akoris, az ellensegh Segesdböl mind az Rabaigh bírta holdulas áltál az földeth...”. - Simon 1997. 69.

97Fodor-Ivanics-Sudár 2011.

98 CJH 1899. 907. (1601/29. te.)

66