Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
FORRÁSKÖZLÉS BAGI ZOLTÁN PÉTER: Két Győrrel kapcsolatos mustra- és fizetésijegyzék 1545-ből és 1546-ból
J. Két Győrrel kapcsolatos mustra- és fizetési jegyzék 1545-ből és 1546-ból közel egyezőek. Az 1545 decemberében összeállított mustrajegyzék szerint 1174 lovas és ugyanott 320 hajdú (!) állt rendelkezésre a Dunántúl északi részének védelmére. Összesen tehát 1494 fő volt jelen. A néhány hónappal később kelt iratból tudjuk, hogy ekkor már 102 német lovas mellett 799 könnyűlovas, valamint Veszprémben 200, míg Szentmártonban (Pannonhalmán) további 20 haramia szolgált. Ez összesen 1121 főt jelentett. A két adat közötti eltérésért pedig valószínűleg Königsberg lovasságának az elbocsátását „tehetjük felelőssé”. Le kell szögeznem azonban, hogy az osztrák rendek segélyén felfogadott katonaságon kívül is szolgáltak hadak mind a Dunántúlon, mind a Magyar Királyság egészében. A jegyzék ezekről nem tett említést, hiszen azok finanszírozása vagy az uralkodót közvedenül, vagy valamelyik más tartományát, illetve királyságát terhelte. Amennyiben meg kellene állapítanunk, hogy pontosan milyen katonatípusok szerepelnek a két iratban, látszólag könnyű feladatunk volna. Mindkettő címében olvashatjuk ugyanis a könnyű huszár lovas kifejezést, illetve a német páncélos lovas, hajdú és haramia szavakat. Kezdjük a huszárokkal! A magyar nyelvű szakirodalomban, a csapatnem 18. és 19. századi európai és világkarrierje miatt, elterjedt az a vélekedés, hogy már aló. században a magyar lovas egyet jelentett a huszárral. Ez azonban nem fedi a valóságot! Megkülönböztetésük ugyan a korban sem volt egyszerű feladat, mégis a magyar nyelvű levelezésekből világosan kitűnik, hogy a magyar lovas magát nem huszárnak, hanem lovagnak tartotta! A legjobb példa erre Szentgyörgyi Gábor úrnőjéhez, Kanizsai Orsolyához 1566. október 26-án írt levele, amelyben beszámolt arról, hogy az uralkodó megbízásából Tahi Ferenc Kanizsára 1000 gyalogossal, 1000 huszárral és 500 magyar lovaggal fog bevonulni.10 A német nyelvű iratokban ezzel szemben már nehezebb eligazodni ezen a téren. Egy, a birodalmi rendek részére az 1582. évi regensburgi birodalmi gyűlésre készített jegyzékben az szerepel, hogy a felsorolt erősségek közül összesen Kassán, Tokajban, Egerben, Kállón, Komáromban, Tatán, Pápán, Szentmártonban és Kanizsán volt található néhány ezer huszár. A többi palánkban magyar lovast vagy egyszerűen könnyűlovast írtak össze.11 Egy 1594-ben, Győr elestét követően összeállított lajstromban azonban az összes, a végházakba rendelt lovast huszárnak nevezték.12 Mi okozhatta ezt? Valószínűleg az, hogy a bécsi katonai kormányszerv számára minden a huszárhoz hasonló harcmodorú, öltözetű és fegyverzetű lovasság huszárnak számított. Abban biztosak lehetünk, hogy az 1545-ben és 1546-ban a Rába-vidék és az Eszak- Dunántúl védelmére rendelt lovasság soraiban mind magyar lovagokat, mind pedig rác huszárokat találhatunk. Bár a névanyag puszta áttekintése nem tekinthető egzakt tudományos módszernek, feltételezhetjük, hogy a függelék második iratában fennmaradt délszláv csengésű nevek mögött az utóbb említett lovasok „rejtőzködnek”. A hajdú és a haramia esetében még nehezebb feladattal kell szembenéznünk. Előbbi az 1545. évi, míg az utóbbi az 1546. évi iratban tűnik fel. Ahhoz, hogy el tudjuk dön10 Szentgyörgyi Gábor levele Kanizsai Orsolyának 1566. október 26. Nezsidér Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár E 185 Missiles 39. doboz Szentgyörgyi Gábor — Nádasdy Tamásné nr. 21; SZATLÓCZKI 2016. 72. 11 PÁLFFY1995.159-168. 12 Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Kriegsarchiv (KA) Alte Feldakten (AFA) 1593-12-6 159
