Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
FORRÁSKÖZLÉS BAGI ZOLTÁN PÉTER: Két Győrrel kapcsolatos mustra- és fizetésijegyzék 1545-ből és 1546-ból
Bagi Zoltán Péter Pálffy Géza említett művében a következőket fogalmazta meg: „A szultán, majd a helyi török erők 1543-1544. évi sikereire a bécsi hadvezetés és az alsó-ausztriai rendek egy-egy kényszerintézkedést követően a végső választ 1546-ban adták meg.”3 A kiváló történész két egymással is szorosan összefüggő eseményben találta meg a fordulópontot. Egyrészt Leonhard Freiherr von Vels Obrist Feldhauptmann halálát követően I. Ferdinánd német, magyar és cseh király Niclas Graf zu Salm und Neuburgot nevezte ki erre a posztra, akinek székhelyéül Győrt jelölte ki.4 Másrészt Pálffy úgy vélte, hogy 1546-ot megelőzően a Rába vidékének védelmében egy-egy alkalommal Bakács Pál huszárjai, az országos főkapitány vagy főhadnagy, valamint egy-egy magyar főúr lovasai vettek csupán részt. Az említett esztendőtől azonban megváltozott a helyzet, hiszen az alsó-ausztriai rendek ezt követően saját költségükön tartottak katonaságot az Észak- Dunántúl stratégiai jelentőségű pontjain.5 Az egyes számú függelékben található irat azonban ennek ellent mond.6 Az 1545. december 13-án Győrben megtartott mustráról készített jegyzékből kiderül, hogy az alsó- és felső-ausztriai rendek által fizetett 1174 könnyűlovas már ekkor és természetesen az ezt megelőző időszakban is a vidéken állomásozott. Közülük 762 lovas Erasm von Teufel, Horvátinovity Bertalan és egyéb Hauptmannok parancsnoksága alatt a császárváros védelme szempontjából stratégiai fontosságú városban volt. Rajtuk kívül még a jegyzék 200 hajdúról (!) is említést tett.7 Ehrenreich von Königsberg (Erennreich von Konusp[er]g[er]) Hauptmann irányítása alatt további lovasokat osztottak szét a Rába-folyó mentén és környékén. Döntő részük, 223 fő Szombathelyen állt, míg a további katonaság Ostffyasszonyfán, Pápán, Sárváron és Körmenden tartózkodott.8 Utóbbi hely volt az alsó- és felső-ausztriai rendek által finanszírozott had legdélebbi „állomáshelye”. Az iratból ugyanis kiderül, hogy Körmendtől már a védelmet a Stájerország, Karintia és Krajna adójából felfogadott katonaság vette át, amelynek parancsnoka Székely Lukács volt.9 Teufel és Königsberg lovasain kívül még Devecserre 25, míg Veszprémbe további 90 főnyi lovasságot rendeltek. Előbbiek vezetésével Bácsmegyei Jánost, míg utóbbiak irányításával Telekesi Imrét bízták meg. Azt is joggal feltételezhetjük, hogy a két esetben majdhogynem ugyanarról a hadról van szó. Ha összevetjük a két függelékben található iratot, akkor ugyanis szembeszökő, sőt szinte kísérteties hasonlóságokra lehetünk figyelmesek. Mind az 1545 decemberében, mind a néhány hónappal később felvett mustrajegyzékben egy kivételével ugyanazokat a személyneveket találjuk parancsnokokként: Teufel, Horvátinovity, Bácsmegyei és Telekesi. Az egyeden kivétel Königsberg. Másrészt a létszámadatok is 3 PÁLFFY 1999. 59. 4U. o. 5U. o. 6 Újabban Szatlóczki Gábor szigetvári kutatásai kapcsán már tett erre megjegyzést, feltételezve, hogy a korábbi vélekedésekkel ellentétben (1546 márciusa) feltehetően már 1542-43-tól folyamatosan jelen voltak az osztrák rendek fizette hadak az ObristYeldbauptmannoV. parancsnoksága alatt. SZATLÓCZKI 2018. 19. 7 Ezek pontos kilétére még a későbbiekben kitérek. 8 Sajnos két településnevet egyelőre nem sikerült azonosítani. 9 Pálffy 1999. 51-52., 82. 158
