Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
BORBÉLY Tamás: A tanácsrendszer első évei Győrött 1950-1954
A tanácsrendszer első évei Győrött 1950-1954 A tanácsrendszer működési zavarai Az első években a tanácsok működése kapcsán gyakran olvashatunk hiányosságokról. Sokat elárul ezek jelentőségéről, hogy az első tanácstörvény hatályba lépését követően egyre többször lehet találkozni problémákról szóló véleményekkel, melyek olykor még a sajtó nyilvánosságában is helyet kaptak — legalábbis 1953 második felétől. 1954-től már a korabeli szakirodalom is foglalkozott a kérdéssel, tehát nem csak évtizedek múltán vált világossá, pontosabban lehetett beszélni róla, hogy a közigazgatási átalakítás, a tanácsrendszer bevezetése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tanácsok diszfunkcionális működéséhez először is jelentősen hozzájárult, hogy még 1950 előtt a kommunisták százezres nagyságrendben szorítottak ki a közigazgatásból szakembereket, elsősorban a kisgazdapárti kötődés miatt, akik helyét gyakran gyorstalpalókon kiképzett, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, de párthű emberek vették át. Ez az eljárás nem alakult másképpen Győrben sem.29 Az 1950-ben megválasztott tanácsok a hirdetett elvek ellenére képtelenek voltak az önkormányzatiság és a szakigazgatás egyesítésére. A tapasztalattal nem rendelkező emberek tömeges bekerülése, valamint a hagyományok nélküli új rendszer hatékonysága finoman szólva is elmaradt a megalakuláskor remélttől. Mint Győr esetében is látható, a centralizált tervgazdaság körülményei között feladatuk szinte kizárólag a begyűjtési tervek végrehajtására korlátozódott, presztízsük a valóságban rendkívül alacsony volt.30 A kortársak is érzékelték a problémát, amit jelez, hogy 1954-ben kormánybizottság alakult az államigazgatás racionalizálására, melynek tanácsi szakbizottsága rámutatott, hogy szükséges a tanácsok jogkörének növelése.31 Nem csak a politikai szinteken, hanem a szakirodalomban is napirendre került a téma. Bihari Ottó jogtudós például emlékeztet, hogy a párt III. kongresszusa határozottan rámutatott arra, hogy tanácsaink az elmúlt években nem váltak minden tekintetben népi államunk valóságos helyi hatalmi szerveivé és tömegszervezeteivé?2 A kortársak mindenekelőtt a tömegkapcsolatok hiányát emelték ki, de 1954-ben már a személyi összetétel problémáiról is szót ejthettek. Emellett hiányosságként említették, hogy 1950-ben lajstromos választás elve alapján döntöttek a tanácstagok személyéről, ami 1954-től változik. Innentől választókerületenként választanak, nem említve persze, hogy minden körzetben csupán egyetlen jelölt indult, ami érdemben nem sokat módosított a korábbi gyakorlaton. Mindezek fényében nem véletlen, hogy a győri Végrehajtó Bizottság, illetve a Tanács is rendszeresen értékelte és elemezte saját működését 1950 és 1954 között, ám jórészt nem jutott tovább sablonos önkritikánál és a vélelmezett ellenség erőteljes bírálatánál. Már viszonylag korán, Győr város tanácsának 1950. december 16-i első ülésén nyilvános kritika tárgyát képezte, hogy a végrehajtó bizottság működésében nem tart fenn szoros kapcsolatot a helyi tanácstagokkal.33 Lengyel Alfréd is hozzáteszi, hogy ilyen jel29 Vö. Varga 2010. 46-47. 30 Standeisky 2010. 30. Pálné 1999. 114. 31 Pálné 1999. 114. 32 Bihari 1954. 33 Lengyel 1973-1974. 345. 153
